falrahányt borsó

 falrahányt borsó

vagyok

voltam

(nem baj)

megtettem

amit tehettem

a többi meg

nem rajtam múlt

igen

vég

 nemsoká kiesik a toll

és a fényképező mobil

reszkető kezemből

az lesz a vég -

s utána a sötétség

a negyedik

 csak négyen vagyunk gyertyát gyújtani az emlékjelnél

irja is kommentben egy "külfödreszakadt" kedves földink s "zsidónk",, hogy: tömeg, sajnos (és szív)

(ráadásul egyszerre csak hárman tudunk rajta lenni egy fotókon, egymást fotózva

visszairtam, hogy a makkabeusok (akiknek hősiességét ünnepeljük ilyenkor, azok is maroknyian voltak, másrészt ők mentek el, miattuk is vagyunk ilyen kevesen:)

nade mit számit,  hogy kevesen, az számit  mi van belül, minőségben...

igen:  NEGYEDIK (is) TEMAGAD LÉGY

erőtlen erő

 mikor elerőtlenedünk

akkor vagyunk legerősebbek

lélekben

NAP

 szemembe sütött a NAP

egy pillanatra csak

de elég volt

tudni

hogy VAN

SEMMIBE VESZNEK 2013 dec 20

 

a néni határozott léptekkel megy be a cipőboltba, ami mellett vacakolok - ebéd után - a biciklim zárának kinyitásával. Kéne nekem is egy új csizma, tönkrement a régi, a cipzárja, amúgy is mióta volt az a probléma a jobb lábfejemmel, az a vénás duzzanat, bár az eltűnt, de vastagabb lett a vádlim, úgyhogy nem jön rám, kéne venni újat? be kéne mennem - tanakodok, közben már mások is bementek, de hát épp most panaszkodtam a pincérnek, aki meg szokta kérdezni, hogy vagyok, de most kérdés nélkül is, mondtam neki, hogy olyan nehezek a végtagjaim, karom, lábam, hogy alig birok járni... tényleg meggondolok minden lépést, jó is ez a bickli...de látom, hogy lép is már kifelé az előbbi néni a cipőbolt ajtaján, pedig egy perc se telt el, és olyan furcsa, hogy meg is kell kérdeznem tőle:

-Valami baj van?

-Nem - válaszolja, - azaz majdnem megfulladtam az előbb...

- asztmás?

- nem , pajzsmirigy - s már mutat is a bebugyolált nyakára, ilyenkor nagyon rossz..

- de már jobban van? - kérdem

- igen, csak ilyenkor lejjebb csuszik a fájdalom...

- orvoshoz kéne menni - nem? ,

- nem - mondja, csalódott az orvosokban, és különben is semmibe veszik mindig

- de ön doktornő ? - lép közelebb

- nem, nem - szabadkozom...

mert hogy úgy hasonlitok egy doktornőre (jaj, csak nem a semmibevevőkre...:(

- hogyhogy semmibe veszik?

...lekezelik, mert hogy már 85 éves, és ő már nem számit - de neki nagyon fáj ahogy bánnak vele, illetve, ahogy nem is, úgyhogy nem is jár orvoshoz, és gyógyszert se szed... lesz ami lesz - legyint....- közben rám szól: Vigyázzon! mert nem figyelve a biciklimmel az útra keveredtem, ahol elütnének ha nem szólna- és köszöni, hogy segitettem

-Dehát nem is tudtam - mondom én

De ő azt mondja, hogy már azzal is segitettem, hogy megszólitottam, beszéltem vele...

-Azért menjen el mégis orvoshoz - szólok még utána...

jaj de szomorú lettem.

harmadik gyertya

 meggyújtottuk a harmadik gyertyát is, már csak az emlékjelnél, és csak hárman, dideregve...

később behúzódtam a cukiba, egy kávéra, kicsit melegedni - karácsonyodiszek alá, közé...

majd a Sparba vásárolni (karácsonyo pánik fenyegető éhhalál miatt?)

visszafelé feltűnt, hogy az ortodox zsinagóga fényárban úszik, legalábbis a bejárati kapunál, égett a lámpa. Vajon direkt vagy véletlen? Telefonáltam a gondoknak, kiderült, hogy már 20 éve ez a szokás, ez afféle őrláng...

a pár méterre levő emlékjelünknél viszont direkt égett a 3+1 láng... (hiszen mi gyújtottuk meg...)