VIRÁGOZZUNK! 2010 ÁPR 2

 

mindenhol virág; virágzó fák, virágmotívum pulóveren, szalvéttán, mobiltelefonon...

virágzik a tavasz; virágzunk, virágozzunk

"virágozzék minden virág!"

sőt az is, ami nem "virág" , mert szégyen és anakronizmus ilyenkor hervadozni (szomorkodni) (mondom, magamnak )

az ablakunk előtt virágba borultak az utcai fák, reggel, redőnyhúzás után mindig az ő látványuk fogad:

legyen hát virágos jó kedvem nekem is, nemde?

 

lyányom-lyányom, gyöngyvirágom is virágmintás pullóverben jött haza, illetve előbb

Szegedre (ez itt a régi menzánk a régi kollégiumban), az abroszon is némi virágok;

másnap itthon, Makón, a Koronában ettünk, ott fedezte fel, hogy az állandóan használt, tehát kéznél hagyott mobilja , épp a piros virágos szalvetta mellé téve,

 

  mintha folytatta volna azt, ugyanazokkal a piros virágmotivumokkal:

a koradéli napsütésben (ideiglenesen?) lekerült csizma helyett majdnem virágos mintás? a könnyű cipő,

s a rózsaszin ruhás figyelő kislány  a háttérben, a telefonfülke mellett, ahol anyja telefonál - úgy tartja kezében a piros nyalókát, mintha (az is) egy szál virág lenne

  ez a fa a pad és mobilozó lányom) fölött  nem virágzik, "csak" zöldell, de gyönyőrűen

ez a fa viszont gyönyörűen virágzik - mögötte egy mobiltelefon antennatorony rontja kilátását (esetleg mást is...), 

de hiába, nem tudunk meglenni már mobiltelefon nélkül -(lányom már a pesti IC-ről hiv rajta)

 mellette olyan pompásan felújították, kiszinesitették a panelltömböt (még mindig csinositják, festegetik), hogy szinte elfakitja a szolidan virágzó fát előtte

de azért én a természet színeire szavazok inkább, meg erre az örök megújulásra,  ami "magától" van (nem kell pályázni se rá, se befizetni, mégcsak részletre se), ha eljön a tavasz, varázsütésre, mint valami csoda (de hát az is) megújul a természet, virágbaborul, újraéled... feltámad.

és minden évben újrakezdi (bár sose ugyanaz a virág, ami nyílik)

ezek a virágzó ágak  pl. ezen a régi fekete-fehér fotón a régi házunk régi ablakából látszottak, 1975 tavaszán, a kis fotó hátlapjára irt dátum szerint! 35 éve, s én akkor 32 évesen láttam, és kellett lefotóznom . (már akkor is!!!) és a hátlap további szövege szerint, egész más érzéseket váltott ki belőlem egy virágzó fa látványa mint most! legfelül egy  szóbeli idézet: "Gondolj szegény kis cseresznyevirágra!"- elhangzásának körülményei, szituációja némileg elmosódott - bár ha akarnám, felidézhetném, régi verseim közt kotorászva lirai nyomát, lenyomatát is. Itt viszont Baka István verse, a Könyörögj érettem -végig le van irva,mind az 5 versszak,  gyöngybetűkkel, s igy a felső sor csak mottó. Baka pedig ezt írja: "Száz szirmod, cseresznyefaboszorkány, /sistereg, feketére sül,/ szélszította leveleid/ lángokként nyaldosnak körül." (...) "Bár tudom: enkárhozatom alól / nem oldozhat föl engem az ima / csak ha elégek veled - hát belévetem magamat  lombod szent lángjaiba." 

- És most veszem csak észre, hogy a középső, 3. versszak nyomtatott betűimmel írva kiemelődik a többi közül, ez:

"Hagytalak elhamvadni! Isten/ nem bocsát meg nekem soha. / Feloldozhatsz-e még, szerelmem, / elvirágzó cseresznyefa?"

 

aliz2. :: 2010. ápr. 2. 22:49 :: még nincsenek kommentek 
Kategóriák: fotó :: Címkék: emlek, fotók, Korona, lanyom, MAKÓ, mult, termeszet, vers

MÉG MINDIG TAVASZ NYÁR 2009 ÁPR 3

 

volt már olyan évünk, amikor szinte egy napig tartott a tavasz, most úgy látszik hosszabbra van tervezve, azaz máris nyárba torkollt és az is eltartott még másnapra is; legalábbis Szegeden... mondják is - hivatalosan is - hogy itt van a legtöbb napsütötte óra az országban; Szeged - napváros?

A Tisza  parton sétáltam: régi padok, régi emlékek között  ("most mérget hajt a rét, s virágzik késő őszig legelget a tehén s lassan megmérgeződik kikericsek virítnak kékek és lilák álmos szemed olyan mint itt ez a virág mint szirmuk fodra kéklő s kék akár ez ősz itt s szemedtől életem lassan megmérgeződik..." mondta nekem valaha vagy negyedszázada? egy akkori fiú ezt a Appolinaire-t ) minden ugyanaz? a pad! átfesthették... minden más...  mi ami más? a szemem is, amivel nézem?  tompább a fénye, meg 3 dioptria előtte - de a tekintet, ami a mélyéről jön, valahonnan a lélekből? , nem változhat! csak a test, csak az anyag romlik - a többi változatlan - még a folyó is, mert az, amibe (mi) nem léphetünk be kétszer - mindig megújul...., bár  leginkább ugyanaz (legfeljebb néha több benne a cián? a szennyező anyag? kevesebb a hal? s már nem olyan "szőke'"?) 

a napsütötte padokat már elfoglalták előlem, -  de megtette egy félárnyékos is...

 egy fagyizó testvérpár vagy/és barátnők(?) ültek - a Tömörkény Gimi előtt- egy testvérpárt vagy/és barátnőket ábrázoló harmonikusan ritmusos szobor mögött  (Tóth Valéria szobra lehet, hiszen minden nőalakja olyan mintha egyetlen családba tartozna, a makói könyvtár belső udvarban is van egy.) 

Szépek - de mégis csak szobrok. Nem tudnak helyet változtatni, fagyizni, beszélgetni és valószínű a szivük is (ha van egyáltalán) kőből. Mégis csak jobb embernek lenni, mégha nem is olyan szépnek mint egy szobor. ("hideg szobor vagy, meg se értenééééd.." - csak életünkben ne váljuk szobrokká!!!)

És arrébb , a csodás Széchenyi téren, a Városháza előtt pompáztak már a tulipánfák (a botanikusok szerint magnóliák?) , igaz még csak bimbósan - de már csak órák kérdése a teljesen kinyíló tombolás....A bimbó meg szebb is, mert az a remény, ha már kinyílt a virág, utána csak lehullhatnak a szirmai...) (Az aranypolgár szimbóluma jut eszembe... "rózsabimbó" - az az egy, ami maradandónak bizonyult az élet végéről visszatekintve...) Nem is beszélve a perdülő sziromról, ami -valószinű- (Radnótival, az Ikrek hava zárósoraival) kérdezve már akkor halott, s nem csak , mikor földet ér...)

De most itt is megmaradnak a virágok- bimbósan - itt, ezen a helyen garantáltan nem fognak teljesen kinyilni, se leperdülni a szirmai...:

aliz2. :: 2009. ápr. 3. 5:59 :: 7 komment :: Címkék: fotok, idojaras, kepzomuveszet, muvészet, SZEGED

jaj

 Jaj Istenem-Istenem!

Meghasad a szivem (?)

TAVASZI MOZAIKOK 2009 ÁPR2

 

bár már tegnap észrevettem, hogy elkezdtek nyílni a virágok az ablakom előtt, csak úgy - , meg azt is, hogy akkor is megvan a 23 fok a szobahőmérőn, ha 0-ra van csavarva a hőszabályozó, még - tétovázva - a téli dzsekimben indultam el, Szegedre, hogy aztán le is kelljen vetnem sürgősen. (a könyörtelenül, menetrendszerinti pontossággal induló busz elérése miatt már nem volt időm visszamenni, kicserélni a bőrdzsekire - bár az is feleslegessé vált volna napközben.) Lányom már úgy fogadtam a Pestről jövő IC-nél a pályaudvaron, hogy "nyár van"! (Bár lehet, hogy csak itt lent, délen tört ki a legmelegebb évszak - ő is elég jól még aláöltözött a kabátjának.)

nem is értem, hogy miért tértem be a Somogyi könyvtárba egy teljes órára ilyen remek időben. Igaz, a Dómnál, az ugyanabban az épületben levő Fesztivál étteremben ebédeltünk, csak egy másik lépcsőn kellett volna felmennem (de előbb még elkísértem lányom az egyetemig, s visszamentem ugyanoda) Egy ritka könyvet akartam kihozni, úgyhogy a folyosón elhelyezett gépen ki is kerestem volna a katalógusból, de már előzékenyen odaszólt az őr, hogy "asszonyom, lett üres gép bent" - s ha már ilyen figyelmes volt, engedelmesen leültem a gép mellé, mint téli napokon, s ha már leültem , ott is ragadtam addig, míg le nem jár az (ingyen) 1 óra használat. De még maradt a napból! a közeli napsütötte parkban le is ültem, ahol egy pár két kiskutyát sétáltatott, jót szaladgáltak, két tőlük megtorpant kistestvér felé, akik aztán egy másik szembejövő gyereket fogadtak üdvrivalgással és egymásnak szaladással - szeretem a rohangászó, játékos kiskutyákat nézni (no csak messziről), de a kisgyerekeket sokkal-sokkal jobban! Mosolyt csalnak mindig az arcomra. Különösen akkor, ha még azt is hallom, miket csacsognak!

nehéz volt a kezemben is a téli kabát, meg a bőröndszerű táska (ki tudja mikkel megpakolva), mikor bementem az Olasz Intézetbe, ahol fotókiállítás várt rám, jó is, hogy mondta a teremőr, pakoljam le a fogasra... A kiállítás cime is aktuális: "Tavaszi szalon" Bár a fotók nem feltétlenül. Szivesen nézegettem a "Délolasz" nyárias képeket, de az I-es Kórház kiköltöztetéséről készültek nyomasztottak, és inkább a telet, az utolsó állomást juttatták eszembe..., jobb lett volna fordított sorrendben nézni, s nem ezt az utóízt hagyni utoljára (dehát az életben is ez a sorrend - akár felszámolnak egy kórházat, akár nem..., mindenesetre megrázó volt látni ami idill -és tavaszellenesen - és szociografikusan is lázítóan igaz.)

a Kárászon jóval többen hemzsegtek mint máskor és kicsit öncélúan is - de én most határozottan a Kass Galériába mentem, kinéztem már otthon a makói Karsai ldikó kiállítását, amiről már a helyszínen kiderült, hogy elnézhettem a dátumot, mert csak 17-én nyilik. Viszont Kass rajzai,(a néhány vonással is kifejező illusztrációk Garcia Lorca Sötét szerelméhez, s az aprólékosan kidolgozott, míves-veretes, archaikus Biblia-i rézkarcok) (eredetiben) elbűvöltek. A Psalmus Hungarikus sorozat most a szövegidézetével is belémakaszkodott:

HOGYHA ÉNNEKEM SZÁRNYAM LETT VOLNA

MINT A GALAMB, ELRÖPÜLTEM VOLNA

HOGYHA AZ ISTEN ENGEDTE VOLNA

INNÉT ÉN RÉGEN ELFUTOTTAM VOLNA

A Széchenyi téren a Vásárhelyi szobornál, amit egy kislány - anyja rosszallása ellenére -"mászókának" használ - eszegető galambok és rohangáló kisgyerekek raja... a gyerekek, kik alig nagyobbak a galamboknál -érezve is csöppnyi fölényüket, kergetik a madarakat..., de sose tudják utolérni, bár szárnyak nélkül is ugyanúgy röpdösnek (vagy ki tudja, van nekik, csak nem látjuk?) Egy öregember szédeleg-támolyog feléjük, a kiskutyáját keresi harsányan, síró hangon: "Hol a kiskutyám? Pici!" "Nem tudjuk, nem láttuk" - válaszol készségesen, kezeit széttárva az előbb még szobrot mászó "Lilike"- mire az öreg a galambokra mutat:" De ők tudják, együtt ettek utoljára." (hiába, a galambok viszont beszélni nem tudnak.)

a Centrum áruházban néznék valami tavaszias blúzt és/vagy kendőt - de már szinte csak nyári cuccokat látok, elindulok a Tisza Lajos körúton hát, már nem süt a Nap, a magas házak is eltakarják, meg közeleg a naplemente, mindjárt 6 óra, az egyik átkelőn megtorpanok, valami alaktalanság piroslik, jaj, fordulok is vissza, egy galambot egy brutális jármű utolérhetett - ezt még a "Dög"-öt megiró Baudelaire sem énekelhetné meg - szörnyű látvány, iszonyat... amit az élet olyan tökéletesen fel tud építeni, egy pillanat alatt válhat ezzé?...

Mindig van valami, ami figyelmeztet; ez a ragyogó tavaszi nap se lehet csak az idillé - (akár a kiállítások - a valóságot -összetettségükben igazul tükröző - képei) Már mintha fáznék is. Visszaveszem magamra a téli kabátot.

aliz2. :: 2009. ápr. 2. 4:46 :: 3 komment :: Címkék: fotok, idojaras, kepzomuveszet, kiallitas, SZEGED

józsa judit "öröksége"

 

elkéstem a kiállitásmegnyitóról  (a szokásos álmosság, lassúság, újabbkeletű mitvegyekföl miatt) a keretbe foglaló néptáncok elejéről főleg... 

de az igazgatónő örökmosolyos üdvözlő beszédét , s a nyitó beszédet is már hallhattam, Tünde felolvasásában - mint mindig most is felkészült (s kissé baljós , tekintettel mostani háborús hátterünkre, és "magyaros", szakszerű) Az erdélyi származású, magát büszkén konok székely nek valló és talpig magyaros diszitésű fekete nadrágkosztűmben  levő kerámikusnő Józsa Judit túláradó kedvességel hálás és majd minden múzeumi dolgozónak is külön művészi ajándékkal köszöni meg munkáját... köztük az elmaradhatatlan kereszttel 

(hiszen keresztények, vagy mi a szösz...s én már megint nem tudom, belgaként hova álljak .. meg is rohamoztam rögtön a közelemben levő büfés asztalt, két pogácsa közt "leittam" magam tokajival...

aztán jópárszor körbefotóztam a kiállitást -magyaros néhol irodalmias miniatűr kerámiakat...bár giccshatáron van némelyik, el kell ismernem szép, finom, cizellált munkák! 

(táncos, mesefigurák,múzsák...)

VÉRNYOMÁSEMELŐ HÍREK 2008 ápr 2

 

reggel egy csomó idegesítő hír zúdult rám - kell nekem korán kelni és (nem aranyat) hanem rossz híreket lelni: hogy "kezelhetetlen a 43-as forgalma"  nemcsak cikkből tudható, hanem napi keserves tapasztalat, de a cikk oldalán a váratlan új-ság: hiába a mi városunkban a legdrágább a távhődij, megint emelik több mint 10 százalékkal - és majd most kezdik talán megvizsgálni azt a bizonyos koncessziós szerződést, amit a város kötött a távhőtulajdonos céggel... amire való hivatkozással válaszolták (?) meg pár évvel ezelőtti reklamálásomat a már akkor is tetemes (talán 40%-nyi emelés miatt) Komolyan mondom, gondolkodom "polgári engedetlenségen"  azaz nembefizetésen - össze kellene fogni! a képviselők, akik megszavazták az emelést bizonyára nem távfűtéses panellakásokban laknak, de biztos nem is nyugdíjasok... látszólag jó hír, hogy talán, majd pályázatok révén lesz városunkban sürgősségi osztály - viszont már 3 (fő)orvos külföldre ment dolgozni, kérdés, kikre alapozzák majd az ellátást - ami -egyelőre tehát nincs is, legfeljebb délután 4-ig (addig tessék csak rosszul lenni), és csak olyan jelleggel, ami itt is el tudnak látni. (nem sok ilyen lehet).

 Lányomnak azért kellett egy nappal előbb vissza utazni Szegedre, mert se a könyvtárban, se semmi újságosnál nincs Tiszatáj folyóirat, amiről - tegnap tudta meg - 3200 karakternyi cikket kell írnia a csütörtöki lapzártáig. A tárcáját már megírta tegnap - azt hiszem a "tanárverések" apropójából. Csupa "kellemes" hír vesz körül bennünket.

A teletexten olvasom, hogy még a külföldi lapok is (vagy azok igazán!) milyen súlyosnak ítélik meg a válságunkat, még beláthatatlan következményekkel... Hallom, hogy miniszterelnökünk azt rebesgeti, hogy a koaliciós partner, aki most ki akar lépni a koalicióból (igazi csalódást nekem akkor okoztak, amikor beléptek - de azóta ennél sokkal többet is - nevükön már nem nevezek semmit, senkit - mert semmi sem az, aminek hívják, vagy ami eredetileg volt, minden elvesztette eredeti jelentését..., és jelentőségét) szóval állítólag pl. még a nyugdíjasoktól is el akarták venni az utazási kedvezményt... ez közelről érintett, még alig két hónapja élvezhetem ezt a potyautasi juttatást, de hogy ennek értéke lenne az a pénz, ami kihúzná az országot a kátyúból? - kötve hiszem. Meg azt is "kötve", hogy így van ez az egész ügy, sose tudjuk a teljes igazságot... Az tény, hogy senki se szeret fizetni, adózni - de amikor már így is sokat fizet!.. Hova, mire fordítódnak a bevételek? ha minden juttatásért is fizetni is kéne... Valami nem stimmel... Egyik oldalon sem! A Magyar Gárda meg vonulgat a Hősök terén, újabb és újabb tagokkal, láttam egy videon, nagyon rossz asszociációkat keltett bennem...

Nem kéne tudomást venni semmiről? De hát nem lehet! És arra (is) már ráfizettünk. Az mindenesetre szerencse, hogy alacsony a vérnyomásom, mert ma egy párszor, úgy éreztem, feljebb ment...

Azért volt egy kellemesen feldobó (bár nem makói) hír is a megyei lapunkban. Ráadásul megyehatárnál túlmutató, és alanya egy évfolyamtársam, akinek nevéhez fűződik a Wikipédia tízmilliomodik szócikke. Örömmel gratuláltam is neki!

aliz2. :: 2008. ápr. 2. 23:24 :: 5 komment :: Címkék: 43-as, bosszusagok

LEGYEN VIRÁG 2013 ÁPR 1

 

micsoda tavasz! Tavasz?! Havazik, hideg van, esik...aztán pár percre kisüt a Nap. Kinézek az ablakon , a szemközti fákra, és azt látom, mintha...rózsaszin virágocskák csillannának meg az ágakon, ott, ahol tegnapelőtt  még hó roskadozott. Jól látok? meresztgettem a szemem, majd elő a fényképezőgépet, az majd eldönti... de ott is, a kis kijelzőn, virágokat vélek látni. Csak mikor kinagyitom, látom, hogy mégse... csak a Nap virágokká varázsolta, fényvirágokká (romló ) szememben  és (egyre virágzóbb?) képezeletemben a száradt, fonnyadt, tavalyról ittfelejtődött levélkéket(?) Mindegy! Akkor is szép. Mindegy. Legyen virág. Mindegy. Valami. Remény.