302 irtam fel , a fbra a "mi jár a fejembe" rovatba- többet nem is tudtam volna... csak ez járt a fejemben
a napi halottak száma akkor ment először 300 fölé.
kanadai unokabátyám rá is kérdezett, hogy ez mit jelentsen
csak egy szám.. ami nem mond semmit
de ha nevesitenénk..
pl ma olvasom hogy Busa Tamás (a makó kántorból lett operaénekes (az Operaház tagja) nevét... igy....
és ő csak egy.. :(
mennyi de mennyi a névtelen, ismeretlen (esetleg ismerős) veszteség nap mint nap!
ennyi EMBER!!!!
zoom péntek
bár unokám azt mondta, hogy hiába akarom ott látni, nem fog megjelenni, mert épp előtte fejezte be az iskolai zoomját, mégis megjelent a vége felé apja ölében. számára is váratlanul..
épp az áldás hangzott el, mert az egyik résztvevő bejelentette, hogy most lesz 1 éves a kislánya
erre vőm elmondta az áldást kislányok részére, aminek a vége úgy hangzik, hogy :
legyen olyan, mint Sára, Rebeka, Ráchel és Lea,...
és az én unokám egyből, csendben hozzátette:
MEG MINT ANYA!
megkérdeztem egy intenziv covid osztályon dolgozó ismerősömet, mi lehet az oka ennek az eszeveszett fáradtságomnak...mert hogy lehet, hogy a 2. oltásom után két héttel is... tehát gyakorlatilag hivatalos védettségemnek fittyet hányva --tombol... nem egy elhúzódott oltási reakció?
a szakértő hosszan de kissé mellébeszélt
azzal az örömhirrel kezdte, hogy 2 oltással én se tudnék már továbbfertőzni
aztán - bár tudja, hogy nem ezt kérdeztem - de taglalta, hogy vírusfertőzés járhat hosszadalmas fáradtsággal
majd a szokásos tavaszi fáradtságról, szedjek vitamint, mozogjak... (szedek és mozgok is, már amennyire tudok)
nade mi van, ha korábban mégis elkaphattam a vírust, és annak utóhatásait érzem, mégiscsak
(akkor is örüljek, hogy ennyivel megúszom - "mégiscsak"?)
hát ahogy elnézem ezt a mai fotóm, látszik is, amiről irok (sőt barátném a telefonba, még hangomon is hallotta:(
hát ránk férne...
a főtéren egy appilkáció ezzel biztat, legalábbis ami Jézust illeti (én amúgy erről az egyetlen esetről tudok:)
egyébként minden egyház, közösség, kapott egy kis üvegkalitkát a szökőkút körül
a mi közösségünk is!
és azzal a biztató felirattal, hogy vagyunk, leszünk
"Még nem veszett el reményünk, az ősi reményünk!"
csak azt nem értem hogy húsvét azaz nálunk pészach kapcsán miért pont (szombati) kaláccsal (kiddus kellék) mutatjuk be magunkat, mikor ilyentájt kovászost tilos enni, csakis maceszt, azaz pászkát!
egyébként minthogy az Utolsó vacsora- valójában egy pészachi széder est volt
- küztudott lehetne. az is , hogy a z "úrvacsorai" ostya elődje ez a macesz !
a bor stimmel... bár szederkor... 4 pohárral kell tölteni, a 4, Elijahu - Illés profétáé, aki a megváltás előhirnöke...
s az a fránya mindig késik (pedig unokám kinyitotta neki az ajtót...
Nomeg egy széder tálat is szivesen láttam volna! (ezt unokatestvérem hozta ajándékba Kanadából lányoméknak afféle nászajándékként)
de igy is jó és szép
örüljünk hogy vagyunk (lehetünk)!
(bár mi neológok vagyunk, de templomunk már nincs...)
tegnap láttam egy filmet Paganiniről...
megejtő film volt, egy szép szerelmi történetbe mártva..aminek közepében ez az igézetes Paganini dallam áll:
hanem ámulatra méltóan,"ördögien" hegedült benne, igen, semmi kétség, az őt alakitó...
direkt megvártam a stáblistán, hogy megtudjam ki ez az "ördöngős " fickó, ez a második Paganini
nos kiderült: David Garrett (1980) (német-amerikai szülők), utána is néztem.. csodagyereknek indult és csodafelnőtt is maradt - a képein szőkének látom, és főleg cross-overeket játszik, klasszikusokat is igy átirva, és hangszerelve (picit sajnálom)
(Hogy nem tudtam eddig róla, pedig a film is 2013 -as, és Budapesten is járt pár éve)
nekem Paganiniként tetszett leginkább...
de hiába: a ma az ma... (a tetoválásai is)
megcsipett egy kis bogár, a felső karomon, de úgy hogy a böröm alá fészkelt és nem lehet kipiszkálni, pontosabban élettelen feketeségnek látszik, de egyszercsak kibújik (látszanak a lábai is) és elszáll, és milyen nagyra hizott a bőröm alatt... ijesztő, és nem tudom kikergetni a szobából
