ez az ősz

 ez az ősz

nem olyan lesz

mint a többi

reménytelenebb

maszkokban jön

távolságtartással

mert ha nem

jön a covid

s elvisz

hogy történhetett

mindez

meg?

s vége 

sose lesz?!

ebéd sikerélménnyel

előbb bementem a zárt részre, bár nyitva volt az ajtó, de aztán meggondoltam, s kimentem a teraszra (elfogott valami bezártság, fulladásszerű érzés)

jó volt az ebéd a csontleves, s sült csirkecomb héjas krumplival, gesztenyepüré már belém se fért volna

na jó, befejeztem, gondoltam felállok, az még ment, de elindulni már alig tudtam,a lépcsőkön meg fel fizetni, szó sem lehetett róla

visszazuttyantam..a figyelmes felszolgálólány már hozta is a tárcáját a fizetéshez

de mondtam, kérek egy kávét , hátha attól erőre kapok,

és igy is lett... fel tudtam lépcsőzni és ott fizetni

hogy micsoda sikerélményeim vannak!

örkény nyomán....

 Mindig a Dr K.H.G.-kat lövik le?!!

unokám hangja

 unokám hanga felerősödött, megélénkült - s ezt az iskola hatásának tudom be

tán nagy a konkurrencia? vagy tán túl sokat kell hallgatnia (a tanitónénik nem hagyják szóhoz jutni?)

(olyan hangosan kurjongatott este a  háttérben, hogy alig hallottam anyját a telefonban)

szegény magyarország

mi lesz veled magyarország

pár év és

elfelejtik a kultúrát

hogy mi fán is termett....

Szabad ország...

 

álmaim iskolája... mit nem adtam volna vagy 60 éve, ha polgára lehettem volna....

LENULLÁZTÁK A FŐISKOLÁT MAJD EGYETEMET, (a szinművészetit),AMI ÁLLAMI INTÉZMÉNY VOLT 

szomorú vagyok 

persze tiltakoznak a diákok, s lemondanak a tanárok....

a diákok el is foglalták az egyetemet....

meddig lehet fesziteni a húrt?

sorozatosan rombolják le, üldözik el a szabadszellemű intézményeket....

SZABAD ORSZÁG SZABAD EGYETEM, 

3 ÓRA MÉG VIRRASZTANAK...

micsoda szeptember 1....

*******

szeptember

gyönyörú és szomorú ami zajlik álmaim egyetemén....

semmihez se hasonlitható de ha mégis tán az eper és vér cimű filmre, de ez dokumentum, de minden képe beszédes....

profik műve, s az életünk... az életünk!

rabok legyünk vagy szabadok

ez a kérdés , válasszatok!

(újra, most is!)

Veletek száguld, viv, ujjong a lelkem....

regényhős ősöm

mintha megrekedtem volna a családfámmal

kiirtam egy pár nevet és az adt-n keresve eltévedtem, mert nem tudtam pontosan beazonositani a rokonaimmal...

visszakanyarodtam az első bejegyzéseimhez, és rátaláltam dr Pap Róbertre aki olyan hihetetlennek tűnt, hogy előd... s akinek olyan sokat és rokonérzésekkel nézegettem pedig mindig a diszteremben az olajfestményét, és na tessék kiderült hogy rokon - s nem is akármilyen!

és olvastam is róla pl Temesi Ferenc Por c szótárregényében, ami itt most előbukkant :

tessék:

51. o (a ruha)

1938-ban, amikor apámat Porlódon tanítóvá választották, Körmendi János, aki nemzedékeket nevettetett-ríkatott meg késõbb a színpadról, a ripacsok szent királya (mellesleg Tündér utca másik legjobb írója) még csak tizenegy éves volt, és a Szent Imre polgári fiúiskolában egy osztályba járt egy Tulipán nevû fiúval, ki késõbb szintén sokra vitte. (-> Tulipánok)

Apám ekkor már egy éve, hogy - katonaideje leszolgálása után - ingyen tanítóskodott a volt fõispánról elnevezett Aigner (Béke) telepen. Még ennek az állásnak is örülnie kellett, mert a majdani kenyér reményével kecsegtetett, amit sok ezer képzõt, fõiskolát, egyetemet végzett nem is remélhetett akkoriban keskeny e hazában. A négy tanítói és egy tanítónõi állásra tízszeres volt a túljelentkezés, így apám, aki sose szeretett kérni (ki szeret?), arra kényszerült, hogy mint mások, sorra járja az iskolaszék tagjait. Akkoriban az iskolaszék dolga volt, hogy a községi - helyi iskolák dolgában döntsön. Az állami népiskolák száma a harmincas években elenyészõen csekély volt. Szeles András, aki mint az alulróljöttek többsége, kínos gonddal ügyelt az öltözködésére, azon tûnõdött, melyik ~- ját vegye föl. Ünnepélyesebb alkalmakra (a nagyobb bálakat kivéve) akkoriban az úgynevezett teaöltöny - fekete csíkos nadrág, fekete zakóval, csokornyakkendõvel, fehér gallérral -járta, amely az európai ~-divatot követte, de ott volt a nagynéni által csináltatott Bocskai-~ is, ez a zsinóros, magyar viselet, amely a harmincas évek közepétõl jött divatba. Apám a teaöltönyt választotta. Az anyagot a Lévai posztósnál (a Bruckner mellett) vette volt. Ezt a fiatalúr még võlegény korában is elhordhatja, dicsérte a szövetet a kereskedõ. A võlegénység még messze volt, a tanítóválasztás napja közel. És negyven tagja volt az iskolaszéknek. Apám fejébe nyomta divatos, felpördülö karimájú Eden-kalapját. ("MILYEN KALAPBAN JÁRSZ? MÁR TÖBB MINT ÖTVEN ÉVE GROVE-BAN!, harsogta a reklám Grósz és Weisz urak akkor még nem "zsidótlanított" üzletének dicsõségét.) Apám gyalog ment, mert a tizenhat filléres vonaljegyet sokallta, meg aztán ebben a szerencsét hozó teaöltönyben is benne hagyta a szabó a fércöt, azaz még nem volt teljesen kifizetve.

A piarista gimnázium igazgatójánál kezdte a sort. Õ, mint a többi pap (az iskolaszékbe minden felekezet képviselõt küldött, de a legtöbbet persze a katolikusok) nem mondott se igent, se nemet. Egyedül az alsóvárosi gvárgyán mondott a Kispéter Lõrinc unokaöccsének igent, de abban, mint késõbb kiderült (-> papok 2.), nem volt sok köszönet. Lõrinc bácsi személyének súlya végig ránehezedett apámra, ami jó is volt, meg nem is.

Ez a tanító köll nekünk, akinek ilyen gazdag rokona van!, mondta például dr. Hajnal István ügyvéd. Ilyen még úgysé vót Porlódon.

Szögényebb protektort nem tudott választani a Stolz gyerök?, mondta egy másik iskolaszéki tag. Ha a nagybátyja möghal, félmillió pengõt is fog örökõ'ni talán. Ráér ez!

Dr. Pap Róbert, ez a madárcsontú, koros ügyvéd (aki majd a gettó összekötõje lesz a városi hatóságokkal) azt mondta apámnak:

Adja csak ide az iskolaszéki tagok névsorát! Úgyis a zsebében van, tudom.
Apám odaadta.

Na, ide nem köll elmönnie! Kihúzta négy másik ügyvéd nevét a listáról. Õk magára fognak szavazni. Amikor elbúcsúztak, dr. Pap apám vállára tette a kezét:
Lögyön olyan derék embör, mint a gyámapja!

1938. október 20-a volt az a nagy nap, amelyre apám úgy emlékszik, mint a saját születésnapjára. 23 : 17 arányban - a papok szavaztak ellene - gyõzött egyik legjobb pajtása, Serényi ellenében. Öröm és bánat - sok ez egy fiatal szívnek egyszerre; el akarta mondani egy kis varrólánynak, akinek udvarolgatott. Ott ácsingózott a Stühmer (a porlódiak Stümmernek hívták a csemegést) boltja elõtt, midõn egy idõsebb úr haladt arra. Üdvözölte az egyetemi tanárt, aki egy pillanatra megállt, és huncutul ráhunyorított. Az ifjú segédtanító tüstént elértette a célzást: a professzorhoz lépett, és megköszönte a szavazatát. A tanár nevét valamennyi gyerek ismerte az országban. Minden térkép alján az állt, hogy: "készítette Kogutowicz Károly."

Dr. Papnak köszönõlevelet írt, a nagybátyjához meg személyesen ment el apám, akinek kezdõ fizetése 183 pengõ volt, majdnem két elsõ osztályú ~ ára. Apám meg akarta csókolni a nagybátyja kezét, de az elrántotta:

Majd ha örökhagyód löszök, fiam. Elõször szólította fiamnak.

--- nahát ez a dr Pap Róbert volt az ősöm, aki --

---sok cikkely szól róla....

találtam köztük gyászjelentést , ami(k) ből némileg kiderül mimindent csinált, s milyen ember volt, mennyire szerették: - s háányan tekinthették "saját halottjuk"nak

***

ja, és még egy érdekesség, megtaláltam itthon a könyvet, a dedikációit, (2002-ből!) érdekes, hogy családfám másik (anyám apai) szegedi ágára, a Löwingerekre van utalás benne...s akkor még nem is sejtettem, ezt a vonatkozást...hogy az iró apja életének alakulásába ennyire közrejátszott ez az ősöm .... 

(Gonda Júliának a sok közös ismerős - többek közt a szegedi Löwingerek - kapcsán, szegedi szivvel Temesi Ferenc)

és az utódnak (lányomnak) a  dedikáció:

(Turi Timinek a szegedi kollegának baráti szivvel Feri)