van egy középzöld vászonnadrágom, nagyon szeretem, jószabású, egyszerű, kényelmes, kellemes
most egy ideje nem hordtam, túl meleg lett volna hozzá, világosabb szinekbe öltöztem, olykor szoknyába is
most elővettem, és meglepődve látom, hogy a combrésze, térdig egészen ki van fakulva, olyan sárgászöld lett...
igy fakulunk ki mi is? észrevétlen....
fogalmam se volt mire megyek (a cim alapján, papirfecnik és fadarabkák s a név se volt ismerős igazán)
megráztam magam s elmentem este felé a könyvtárba a kiállitásnyitóra, csak hogy kimozduljak, meg se merem mondani mikor kecmeregtem ki az ágyból!
kevesen voltunk...tán szept 1 miatt, 
egy nagyon szerény makói alkotóval álltunk szembe, és műveivel, pirotechnikai famunkákkal, és nemzetiszinkeretbe helyezett versekkel..nem is értem miért fokozta ő maga le alkotásait e definiciókkal--
vannak jó versei és jó famunkái!
..
"szabadságot
az egyetemnek"
hagyjátok békén őket
élni alkotni
nem lehet gúzsba kötni
a szellemet
még országhatárok
közé sem
az szabad és
szárnyal
fölöttetek is
ki kerülitek
Pap Éva lakberendező eredetileg, első könyve, És újra felkel a nap, a cselekmény egy szerelmi háromszög, a Vajdaságban, Szabadkán játszódik, a beszélgetőpartner is odavaló újságiró....s a férje is onnan jött, a 90es évek derekán, 18 évesen, nagyanyja egy legendás alak, róla szól a történet, fotók , levelek nyomán...családi emléket akart állitani de Szabadkának is...egyfajta kötelességtudatot érezve
a könyvboritón látható a gyönyörű szabadkai városháza ! (egy kissé giccses szerelmespár fotó alatt)
több nemzetiség együttélését mutatta be: szerbek, bunyevácok, magyarok, hol nem volt különbségtétel
kedvenc idézete: az élettől el kell fogadni amit ad..
nos, ült mögöttem egy kedves házaspár, kisfiukkal, aki eleinte a földön játszott két autójával karambolozott örökké, majd az anyja ölében szépen elaludt
kiderült hogy szabadkaiak, és sok egyezésre figyeltek föl a könyvben
én is odabátorkodtam hozzájuk, miután a kisfiúval már némi kontaktusom volt... hogy mint hogy a dédszüleim Szabadkán esküdtek, a zsinagógában, amit meg is látogattam mostanában a honismereti körrel, csakhogy kiderült hogy akkor még nem épült fel, amikor a dédszüleim esküdtek - meg tudnák e mondani, hol volt a régebbi zsinagóga, hát meg: az új mögött, emlékszem is,hitközségi épület volt az is, és mielőtt befordultunk az uj zsinagógára, az is fogva ejtett, utána is nézek a képeimen...
egy éve élnek Makón, ...mondtam milyen szép város Szabadka, megszokták- e mér itt, s érdekes, hogy a férfi a nagy fákat nevezte összekötő kapocsként, ami mér 30 éve rabul ejtette...s tényleg gyönyörű fasorok vannak Szabadkán (is?) .....
már covid nemzedékről beszélnek
el nem tudom mondani, mennyire bánt - még ha ők természetesnek is veszik, mert mást nem ismernek - hogy az unokám igy kezdi az iskolás éveit... maszkkal utazva, fertőtlenitővel, szülő iskolából távoltártásával stb...
nekem valamire azt mondta, majd a virus után (ha elmegyek hozzéjuk)
igy a virus után...
csak már ott tartanánk, UTÁN....és lenne ez egy rossz álom....
