Balog Tünde új könyve (régi írásokat is tartalmaz ugyan, de egybekötve újakkal kiadott egy családregényt (-félét)....cime Különös tartomány (családregényféle régi és újabb elbeszélésekből)
De jó!
(Arra is gondoltam titokban, hogy majd ellesek technikai fogásokat is, mert nekem is gyűlik az "anyagom", csak összefoltozódni nem akaródzik), hogy majd ellesek technikákat (de azt hiszem, úgy nem tudnék működni mint Tünde, mert én röghöz kötött(ebb) vagyok, és az utolsó bötűig csak a megtörtént valóságot tudom írni..Tündének csak a kiinduláshoz kell , az elrugaszkodáshoz,--a többit kipótolja kitalációval....pedig - és ez elgondolkodtatott már-a beszélgetés folyamán mint Mezei Katalinnal folytatt,- az emlékezés és a képzelet édes testvérek (nálam az emlékezet árva vagy inkább "egyke")
aztán a beszélgetés is érdekes, és Tünde felolvasott két érdekfeszitő részt a könyvből. Igazán varázslatos, bevonó a stílusa! (mint tudjuk, e most valahogy még egyenletesebben és sodróan hömpölygőnek tűnt... minden benne volt.(egy élet, összegzően)
végül is a titokra nem kaptunk, mert nem is kaphattunk választ, az alkotás lényegére: hogy hogyan is lesz a semmiből valami, az ember a kimondhatatlant, az elérhetetlent ostromolja (idézte Domokos Mátyást) ez sarkallja...de igazán a dolgokat csak érezzük, mert a kimondás devalvál...
Lázár Ervin (is) irigyelte tőle, ahogy megírta "elködlött dédanyáit", ő várt is gyerekkora megírásával, míg meghaltak a szereplők, mert a neveken nem s tudott volna változtatni
de hiába is mondja nagyobbik lánya hogy "anyám megint kiteregette a családi szennyest", nem a való annak égi mása.... nem lehet számon kérni a művön a hétköznapi valóságot (de tudom ezt én is..)....
s aztán végeláthatatlan sor, dedikálás , és Tünde mindenkivel kicsit el is beszélgetett, mint egy pszichoterapeuta (imádhatják, engem nagyon gyakran összetévesztenek vele, megörülnek, és amikor rájönnek, hogy nem ő vagyok én, mindig csalódnak)
én is beszélgettem ezzel-azzal, a végén utolsó lettem a dedikálásra , mert nem akartam állni a sorba
(megemlítettem Tündének függelékként ahhoz amit mondott arról, hogy a múlt sose lezárt, belefér a jövő, hogy a levéltárba lehet kutatni, nekem is mi minden jött elő, a múltamból , őseim szinte feltámadtak az archív lapokon, meg a fluidum szóra is rákérdeztem, ami csodás úton került hozzám , (anyu sugallta,, neki is csak úgy jött...) és még mi mindenről beszélhettünk volna... Na majd a könyvben.
s Tünde (nagyobb) lánya titokban le is kapott bennünket...trécselés közben, örülök ennek a képnek (bármennyire is zilált és elterült vagyok rajta:
valaki a fb -ra felírt egy hízelgőt alá "A legjobb makói fotó, - két ikon"...
(hát ...nem ártana legalább egy könyv nekem se az "ikonsághoz", valódiságához, kiérdemeltségéhez, mert így csak szégyenkezhetem az írónő árnyékában)
