időbujócska

időbujócska

gyerekkoromban az volt a legszebb

amit a jövőmről elképzeltem

öregkoromban az a legszebb

amit múltamból előszedek

a kanyarban

tudtam hogy tetszem neki

tudta, hogy tetszik nekem

mégsem lett belőlünk

semmi sem

------------------

miközben egy kanyarban

ugyanazon az úton

taposom biciklim

sarúban farmerban

bő ingujjban

ősz fejjel fáradtan

elfog hirtelen

ugyanaz a remegés

mint 55 éve

tizennyolc évesen

sötétbarnán göndören

testhez simuló

sárga felsőben

vékony derékon

fehér öv,

alatta

bő türkisz szoknya

farkasfoggal

s tűsarkú a drapp cipő

benne lépkedek sebesen

s tudom, hogy mögöttem

jön ő…

tudom hogy tetszem neki

tudja hogy tetszik nekem

------

nem látjuk egymást

többé sosem….

álomvilágban

„Álomvilágban élsz!”

jóanyám mondogatta

rosszalva és jót akarva

rég

Azóta

vajon felébredtem-e már?

Nem hiszem

legalábbis nem egészen

Mert így jutott eszembe

az imént

jelenidőben

mint figyelmeztetés

Álomvilágban élsz!

Hát álomvilágban élek

most is még

meglehet

Csak nincs már

ki erre

figyelmeztethet

Azaz még most is

csak anyám

emlékeimben

ami az álmaimtól

nem sokban tér el

mégse kóser

nem vallásosságból

de sose bírtam

a tejeskávét parizerrel enni

hányinger kerülgetett

még látni is

se a gyapjút

lennel felvenni

össze nem illő anyagok

irritáltak

még színben

s mintában is

de hogy a valóságot se

bírjam a fikcióval

keverni

ez már

illetéktelen

finnya

s irodalmiatlan is

de hát az is

hogy a fikciót nem is

művelem semmiben

és semmikor sem

tán csak míg álmodoztam

valaha régen

de már rég felébredtem

a valóra

s nem is lettem kóser

csak egy

igazmondó

diverzáns

tréfli

határátlépő

igazán se élni

se írni nem tudó

vénen is

ifjú bohó  

vigyázni

vigyázni

 még szinte gyerekként

vigyáztam kisebbekre          
Andriskára, Pistikére
         
aztán
                                                      
vigyáztam anyámra

a tanítványaimra

a gyerekemre

























az unokámra….


rá többet is kéne
de mára nem maradt
erőm vigyázni
magamra se

rám nem vigyázott
soha senki sem
talán csak a Jóisten
(igaz, több nem is kell nála)
de ő is tán csak azért vigyázott
hogy tudjak vigyázni másra





úgyhogy kérlek istenem                                                    
vigyázz rám még egy kicsikét
hadd vigyázhassak az unokámra
oly kicsi még…..


és persze
te meg

vigyázz rá

(meg anyukájára)

örökké

régi szavak...

régi szavak felbukkanása


begubózik
magába zárkózik
remete lett

leeszi magát
alig áll a lábán
szédeleg

avítt szavakat
bújtat elő
barlangjából

csakhogy ne fájjon
megöregedett

de így nem idegen
körülötte minden
e szavak régről
ismerősek

csak még nem tudja mondani
egyes szám első személyben



augusztus 8

csak természetesen

már rég nem akarom
göndör fürtjeim kisimítatni
sőt ollóval megkurtítani se

hagyom mit a természet adott
s hálás is vagyok neki
hanyatlásomban is

őszségem se fedem festékkel
ráncaim se korrigálom mázzal
arcpírt, rúzst sose használtam

voltam aki voltam
s lettem aki lettem
csak egy ember

nem összetéveszthető mással
legfeljebb önnönmagával
vagy a természettel

műszívet se kérek
zakatoljon csak
bennem
ez az ócska,
sokatérzett
szenvedelmes
szenvedélyes
ameddig bírja

s addig éljek
(amig élek)