előtt és után

szívgörcs
csönd

majd elmondom
a folytatást

három nap múlva


feltámadás után

ritkítani

kezdeni ritkítani
lépteket szavakat

csak a szükséges
és fontos
maradjon meg

és egy kis erő
a megkülönböztetéshez

mi kell

s mi nem

IDŐ - egy kiállításmegnyitó képei

egy fiatal képzőművészházaspár (szobrász - festő) (3 gyerekkel) műveinek kiállitsmegnyitóján készültek

a kiállitás közös tematikai témája az IDŐ

teregetés a kedvenc akvarellem (vajon mennyi idő alatt készült el? és a ruhák kint mennyi idő alatt száradnak meg)

Fellegi Balázs megnyit, szemben vele Az idő prése

a koncepció

 

befőttnek eltéve (lehet-e konzerválni az időt: -ez is egy kisérlet..

Az idők ura "csakis király lehet" .de miért ilyen szomorú? (pedig ott a kezében az óra kulcsa, azon ül)

 az Időprés...és a halandó emberek háta (A satu-homokórában mákszemek pörögnek, a homogénebb szinhatás kedvéért vagy a homokszemnél nagyobb méret miatt, ki tudja.... az itt most műélvező festőművész úr szerint nem kaphattak homokot:) (az aranyi "gondoltam, fenét" mintájára)... régi gimnáziumi osztálytársamat meg beleraktam,, meg is mutattam neki, mondta, vegyem ki, mondtam, nem lehet (mindannyian benne vagyunk a homokóránkban...u.i.)

én is, ha nem is látszik körülöttem... (ugyan rajtam igen)

73 éve pörög, pörgünk lefelé. hiába ott a tükör, többszörös tükrözése,  kezemben a fényképezőgép, amivel megállitanám, ,  addig is pörög...

 nincs mi megállitaná (a Red Bull reklám se - de ki hallott még ilyet egy patinás oszlopos kultúra háza tükrén?!)

kint a műkövek, akár évgyűrűk koncentrikus körei...

magányod

nincs kihez futhass
futni se tudsz már

ha elesel
ki emel fel

jól megcsináltad
jól megcsinálták
a magányod
vénségedre

apád anyád
nagyszüleid
nagynénik
nagybácsik
rég oda

lányod
unokád
messze

szíved
velük tele

emlékeknél
ezerszer
jobban

de beléjük
nem kapaszkodhatsz

nekik kéne beléd

ha engednéd
s ha engednék

de kicsúsztak belőled
kicsúsztál belőlük

s mindenhonnan

magadba

magad vagy

még

mielőtt
sehogy
majd
nem soká

s hiába fáj
a magány

magányod

bánod
vagy
nem bánod
egyre megy

kitörni
nem lehet
már

vagy mégis
netán
lehetne?

(lehet
hogy
lehet!)

metszéspontban

szegény kis öregasszony
áll az út közepén

nem tudja merre menjen
menjen-e egyáltalán
valamerre

megéri-e
talán el se kellett volna
indulnia

útban is van
mindenki nekimegy
e nagy rohanásban

de ő csak áll
mereven

mint egy kőszáli sas
az időszirten

de senkire
semmire várva

mintha csak állna
az idők felett

múlt és jövő
átszáguldott rajta

mióta ott áll
már régóta

ebben a gigantikus
metszéspontban

örökmostban

reggeli zajok, prolongálva

nyitott ablaknál alszom
reggel féléberen
olyan zajokat hallok
mint mikor
anyám tett-vett
körülöttem
a piacra készülődve
én meg aludtam tovább
míg a piacról visszaért

jó volt hallani ezeket
a régi zajokat
pár pillanatra
elfelejthettem
hogy már
nincs is anyám

jó hallani ezeket
elfelejthetem
nincs is anyám

alszom hát tovább...

míg visszaér...

jelenmúlt...

az jutott eszembe, hogy lehetne következetesebben a múltat idéző, inkább újraélő, meg"jelen"itő gyerekkori "emlékcserepeiemet" meg ill. átirmi  jelen időbe(még a legutóbbi prenatálist is ad absurdum) volt egy novellám 69- szilveszterén játszódik, íródik is majdnem : a jelen emléke cimet adtam neki... mert akkor azt...úgy éltem meg, hogy már a jelenben is múlttá azaz emlékké vált. Ez meg a forditottja lehetne... a múlt jelene...a múlt jelenné válva... Bár, emlékszem, érdekes módon , amikor egyszer eszembe jutott a történet,  amit emlékként írtam meg eleve, szinte belémhasitott a valóságosságával, hogy dehiszen ez megtörtént (mert megtörtént) valóság volt s nem (csak álomszerű) emlék....

(gondolkodtam, hova írjam ezt, de már annyi noteszem, cetlim van telefirkálva- elfér ide, ha csak magamnak is ...hiszen az előzőkhöz is tartozik...)

jelenlevő múlt, múlttá tett, lett jelen... az idő kifolyik a kezemből, azért is akarnám megragadni, leirni - tán mindegy is , hogy milyen nyelvtani időkben (milyen jó az angoloknak, ott több is van belőlük, és össze is köti jobban a "különböző" időket, mert nem is azok... egymásbamosódnak sokkal inkább...mint a múlt-jelen-jövő szétválasztásban) 

egyidőt élünk

(tán még a jövő is ott lapul mindig benne, valamiképp)

ja, jut eszembe a héber nyelvben nincsenek is különböző igeidők, hanem együtt a jelenmúlt jövő, tehát a vagyok aki vagyok  is igy értendő, igy is: .... vagyok, aki leszek!