a
gimnázium lépcsői
én
már kiskoromban
gimibe
jártam
igaz
csak
hegedűórákra
donáth
bácsihoz
ki
a gimi
nagytekintélyű
énekzene
tanára volt
később
hozzá,
a
bérpalotába
a
lakásukba
hol
egyszer
meg
is ríkatott
valamivel
lehet
hogy rosszul fogtam
lehet
hogy rosszul fogtam
a
vonót
s
rám szólt
hagyjam
abba
a
sírást
mert
mit fognak
gondolni
róla
a
házban
lakók.
de
most
arról
akarok szólni
milyen
volt egy
pöttöm
lány
érzésvilága
érzésvilága
ki
én voltam
akkoriban
éppen
hogy
hét
lehettem
vagy
még annyi sem
egy
hatalmas épületben
mi
a tudás vára
a
lépcsőházban
mikor
meglátta
a
földszintről
hogy
jön le a lépcsőn
az
emeletről
egy
nagyonnagy lány
(hozzá
képest biztos az)
nagy
darab
két
hosszú copffal
kezében könyvek
kezében könyvek
de
olyan bizonytalan
és
egyszer csak
két
lábbal csúszik
lefele felém
lefele felém
szám
tátva maradt
belém
is nyilalt a
fantomfájdalom
miközben
tápászkodott
sajnáltam
szegényt
de
olyan esetlen volt
bár
épp elesett
hogy
meg is inogtam abban
hogy
egy gimista lány
bármilyen
nagy is
annyira
hibátlan
és
fenséges lenne
mint
én hittem
vélt
piciségemben
aztán
13 évesen
nyáron 956ban
nyáron 956ban
anyuval
az ő
az ő
30
éves
érettségi
találkozójára
mentem
a
gimiépületbe
az
első emeletre
a
sarokszobába
kapaszkodva
a karjába a
a karjába a
matrózruhámban
anyu
volt az egyetlen lány
a
padjában még belekarcolva
a
monogramja L.Idáról
L.Ibára
átjavitva
de
nem haragudott
a
fiúkkal körbefogva
együtt
mulattak
a
régi szóviccen
s
én csodálkoztam
hogy
ez a sok felnőtt ember
hogy
lehet ennyire gyerekes
sőt idétlen
sőt idétlen
kacarásztak
nevetgéltek
ölelgették
ugratták egymást
még hátba is verték
gyerekebbek
voltak
gyerekeiknél
kik
csak ámultunk
s
csóváltuk a fejünket:
nahát,
ezek a
felnőttek!
aztán
megint
csak
idejekorán
kezdtem
a gimibe járást
szintén
a hegedűmmel
mert
beszerveztek
a
gimizenekarba
prímhegedűsnek
így
gimibe jártam
délutánonként
még
általánosiskolásként
aztán
kijártam a gimit
osztályunk
földszinti
termében
s
így mindig
csak
pár lépcsőt
kellett
megtenni
a
nehéz kaputól
a
lengőajtóig
ahol
egyszer
hátraestem
épp
a kórházból
jövet
rohanván
magyar
órára
félig kábán
pár
perce még
anyám
betegágyánál
de nem mondtam el
senkinek
de nem mondtam el
senkinek
órán
feleltettek is
azt
hiszem
a
szeptember végént
kellett
elemeznem
s
a tanárnő
elégedetten
sokszorositotta
volna
a
feleletem
vagy
engem
mint
mondta
pedig
nem is készültem
anyu
mindenesetre
szerencsére
rendbejött
pár nap múlva
pár nap múlva
s
a 4 év is
gyorsan
eltelt
961re
ja volt egy eset
961re
ja volt egy eset
csak futólagosan
s csak sokkal
később lett jelentősége
utólagosan
később lett jelentősége
utólagosan
de
ha már lépcső...
elmesélem:
egyszer
a fordulónál
egy
nagyobb fiú
a
fenekemre vert…
s
be kell vallanom
20
évvel később
ő
lett a férjem…
mint
mondta
én
már akkor
tetszettem
neki
de
engem nagyon
feldühitett-
a
szemtelensége.
s
elszöktem előle
csak szavalóversenyen
meg rajzszakkorön
futottunk össze
de még onnan is
elijesztett
egyszer
egyszer
mikor csak ő volt ott
egyedül még
a teremben
öt
év egyetem
következett
szegeden
(erről
nem beszélek
bár
volna mit)
s
visszamentem
a
gimibe
immár,
nem
tanulni
hanem
ha
már
József Attila
is ide járt
is ide járt
(pont
mikor
anyukám)
hadd
mondhassam:
én
is a nyomán:
tani-
tani
eltelt
megint 30 év
s
nyugdíjba mentem én
korengedménnyel
egy
évvel előbb
966-ban
966-ban
mint
kellett volna
de
ennek az a lépcső
is
volt az oka
csakhogy nem lefele csúsztam
mint
az a szegény régi lány
(arra
mindig vigyáztam!
okulva példáján)
okulva példáján)
hanem
nehezen vitt a lábam
a
másodikra fel
mindig
kifulladtam
s hiába szlalomoztam
s hiába szlalomoztam
nem
bírta a lábam
a
lépcsőket
már
el
s a szívem
s a szívem
sokmindent
abbahagytam
hát…
az
egészet
később
liftet
kapott
a ház…
s
lányom járt oda
akár
régebben
az
anyukám
mostanában
ha
néha a gimibe
bemegyek
bemegyek
a
másodemeleti
könyvtárhoz
használom
a
liftjüket
de olykor
megszakitom
a
liftezést
s
kiszállok
a
közbülső emeleten
nézni
régi tablóképeket…
emlékeket
...
ja, és még egy:
valami
néha a félemeleti
lépcsőfordulóba is
felnézek
onnan hol
az ominozus
fenékreverős
eset
megesett
ott van fönt
azoknak a
képe
"akikre büszke
a gimnázium"
köztük a lányom
azaz a lányunk
érettségi képe
éve 2001
milyen érdekes hely
ez a gimnázium
meg az életünk
a lépcsőivel
meg a fordulóival
ugye
...
ja, és még egy:
valami
néha a félemeleti
lépcsőfordulóba is
felnézek
onnan hol
az ominozus
fenékreverős
eset
megesett
ott van fönt
azoknak a
képe
"akikre büszke
a gimnázium"
köztük a lányom
azaz a lányunk
érettségi képe
éve 2001
milyen érdekes hely
ez a gimnázium
meg az életünk
a lépcsőivel
meg a fordulóival
ugye
2016.
május 2
