igazán meg vagyok hatódva. (s már harmadszorra jártam igy, hogy egész váratlanul és egész kedvesen és természetesen meghivtak vacsorára, egy hitközségben, ahova véletlen betévedtem
péntek esti imára mentem, gyertyagyújtásra, az óbudai zsinagógába, amit már sokszor megcsodáltam kivülről. Annyira "klasszikus" és fenséges épület... Sajnos elkéstem, mert már a vége felé járt az istentisztelet... mindjárt vége,... érdeklődőm is egy decens, msolygóarcú hölgytől, de kiderül, ő is csak idepottyanhatott, sőt magyarul nem is beszél, viszont már előttem is terem egy
kedves fürge hölgy, aki mondja is a nevem, hogy ugye én vagyok az. Igen,de hát honnan tudhatja, én nem ismerem őt (se)....kiderül, hogy szokta olvasni az irásaim a fb-on! nahááát...
mondom hogy jártam, hogy elkéstem, erre invitál, hogy de feltétlenül jöjjek fel a kiddusra (vele)... annyira természetesem és kedvesen hiv és nyilvánvalósággal, hogy még csak szabadkozni se nagyon tudok, persze akkor még nem tudom, h nem csak a bor és kalács lesz itt kiddusként, hanem bőséges, többfogású vacsora---az amerikai hölgy is egy (kerek)asztalnál ül velünk. Van itt jópár ilyen teritett asztal és még üres székek is maradnak... úgy mosunk kezet szertartásosan, a csapnál, de a kétfülú bögrével,mint anno a zsidó mizrahiban ...
a rabbi brohét (áldást) mond- addig nem beszélünk, és vacsora közben a fia , a hetiszakaszt, arról beszél épp - a vörös tehén kapcsán (mert ugye pl a tiszteld apád, anyád parancsát egyszerű belátni...)-, hogy Isten parancsainak még akkor is engedelmeskedni kell, ha nem értjük...
sokmindenről beszélünk az asztalnál, angolul is az amerikai hölgy miatt - főleg a különböző zsidó irányzatokról és azok amerikai-magyar megfelelőiről, Igazán nem probléma, hogy itt most egy ortodox (haszid)közösségben vagyunk (a falon a lubavecsi rabbi jólismert portréja - otthon a könyve!) nyugodtan bevallhatom, hogy én "csak" neológ vagyok ... (bár amerikaiul épphogy "konzervativ"...mármint a reformzsidóhoz képest - minden relativ)...de az biztos, hogy örülök, hogy hosszú ujju a blúz rajtam, és hagyom, hogy rám szóljanak: ugyan tegyem el a mobilom...(aztán mikor megszólal, lányom hiv, kiszaladok vele a lépcsőházba, ... és le a már üres zsinagógába, h megnézhessem a templom belsejét, most már ne csak függöny mögül, mint szertartás alatt,(nőknek ott a helye)- sőt, hogy stikában csinálhassak pár fotót is...
remélem nem baj... de azt hiszem ezt se lett volna szabad...
(ne keressük értelmét... bár biztos van)
nekem jó érzés most is ránézni ezekre a fotókra, idevarázsolni a templomot (ami mint kiderült, csak bérlemény az államtól (tévéraktár volt - node előtte csak a zsidóké lehetett valamikor!...)de inkább bérlik, hogy folyamatosan rendbe tudják/tudták hozni, részben már, hiszen nem a tulajdonlás a fontos, hanem a használat...
azt hiszem, eljövök máskor is... "használni" ...
