2014. augusztus 5., kedd

régi családi csoportkép                                  

                                                                          "...ők én vagyok már"





középen ülnek a dédszülők
Löwinger Salamon és
Rosenfeld Jozefa
köröttük hét gyerekük
(két lány, öt fiú)
feleségekkel, férjekkel
előttük nyolc unoka

de anyám még meg se született
sőt, nagyapa még el se vette nagymamát
itt a képen első felesége, ki már beteg
lányuk , a későbbi féltestvér előttük áll

édesek a gyerekek
s milyen büszke tartásban ülnek
gazdag ruháikban szüleik
és milyen tekintélyes a nagyszűlőpár

milyen keveset tudok róluk!
Pedig anyám mesélt
a kedves Lori tantiról
kinél nyaralt Baján
fiuk zeneszerző lett talán...
nem figyeltem eléggé rá
s most már nincs kit faggassak,
itt még meg se születtek
nagyapa későbbi gyerekei,
összesen két fiú ,négy lány
és egy unokát se ért meg
az első akkor született, mikor
ő elment,
és neki már dédunokái vannak
valahol Göröghonban

de ilyen csoportképünk már sose lesz
szétszóródtak a Löwingerek
szerteszét a nagyvilágban
s ki tudja merre hova lettek
s hányan lettek oda...
csak én maradtam itt
őrizni képeik
s továbbadni majd unokámnak
ki majd annyit se tud róluk
mint én
pedig
az egyik fehérgalléros kisfiúra
hogy hasonlit...
s szépapja, a dédapám
benne is él, tovább...

Istennek hála


2014. augusztus 4., hétfő

légszomj



Éjjel nem kaptam elég levegőt
most nem tudom
álmomban-e vagy ébren

Mindenesetre

élek

2014. augusztus 3., vasárnap

mióta...

mióta jóban vagyok magammal
jóban vagyok a világgal
jóban az istennel

mióta jóban vagyok Istennel

kibékültem az Élettel

mert nincs különbség

mióta jóban vagyok magammal
jóban vagyok a világgal
jóban az istennel

mióta jóban vagyok Istennel

kibékültem az Élettel

mióta

mióta jóban vagyok magammal
jóban vagyok a világgal
jóban az istennel

mióta jóban vagyok Istennel

kibékültem az Élettel

2014. augusztus 2., szombat

álomból ébredve


Majd néha összejöhetünk, beszélgetni kicsit
mondta, és éreztem a meleg lehelletét
pedig már negyed százada nem él

amúgy sose voltam hozzá oly közel
hogy érezhettem volna...
mint most, álmomban


2014. augusztus 1., péntek

nagyapa ablaka

megvilágitja a nap                        
káprázik a táj
a bibliai Jerusalem!
itt van, nem messze

Látom. Láttam is már
kiskoromban, a
templomban...

Most valahonnan
előkerültek régi fotók
a régi zsinagógáról
Az ablaké is
rajta nagyapa neve
rég volt mikor
kibetűztem
a templom hátsó
sorából
visszanézve
meg az előcsarnok
emléktábláján az
alapitók közt is,
mellette
a másik, nagyobb táblán:
mártirok közt
apám ...

ezek a képek is itt,
meg a régi zsinagóga
épités közben 100 éve
kupola nélkül még
s kupola nélkül már
csak 51 évre rá.

Mert lerombolták...

Kik?!
kérdezte egy mai
nyiltarcú gyerek

A kérdést ne feledd!

Sőt, kérdezd meg azt is
nagyapád jerusalemi
ablaka hova lett?

a fotó fakó
eltűntek a szinek...

......

S hova lettek az
emberek
akik valaha megtöltötték
az ablakos falakat...
s imádkoztak a kupola
szent ege alatt...

hová lettek..

Senkit se támaszt fel
a puszta  emlékezet.