ból ezt választom



 

Turi Tímea Aki bújt című verse egy különös elidegenedés-élményt és lüktető hiányt tár elénk. Különös, megfoghatatlan nyugtalanság, feszültség hatja át a verset, az önmagát kereső lírai én benső feszültsége. Úgy tűnik, mintha egy rejtőzködő, eltűnt másikon keresztül próbálna magára lelni az önértelmezés és az önmeghatározás útvesztőiben. A keresés kudarca egy vissza-visszatérő, gondolatjelek közé szorított sorban manifesztálódik:

„– te nem vagy itt, te nem vagy –,”.

A folyton meghiúsuló megtalálás-élmény és a hiába keresett másik a Deus absconditus fogalmát vetíti az emberi világra és a lírai én benső világára, önmagunk megismerhetetlensége formájában. A vonatkoztatási pontok nélkül maradottságból kinővő elveszettséggel találjuk szemben magunkat.