A Vörös postakocsiban irtak Timi legújabb kötetéről, és kértek űj verseket is...
ezt a kettőt vette elő a fiókjából, én meg elkunyeráltam tőle, (mert fel is kelttette érdeklősésem , amit küön is irtak rőla)
Azt mondta, hogy nem is jók!
Szerntem meg brilliénsak!
az első ritmusa, sodrása fenomenális (meg lehetne zenésiteni!)
a második (a Felnőttek) meg a bölcs gyermeki láétásmd miatt szenzációs
ime
Turi Tímea
Aki bújt
Meglessük egymás életét
– te nem vagy itt, te nem vagy –,
a hajnal, látod, éjsötét
– te nem vagy itt, te nem vagy –,
mert minden más, a víz, a szél,
nem az vagyok, ki voltam rég,
de mégse kétely, mégse hit:
nem változik, hogy nem vagy itt.
Házaimon csak ablakok
– te nem vagy itt, te nem vagy –,
nappal fényes, nem alhatok
– te nem vagy itt, te nem vagy –,
az éj hideg, nem alhatok,
az ablak is tükör, tudom,
s míg bejárom összes termeit,
nem változik, hogy nem vagy itt.
A tested jel volt, láttam azt
– te nem vagy itt, te nem vagy –,
nem láttam semmit, mégsem az
– te nem vagy itt, te nem vagy –,
a testem emlék, merre visz,
bejártam összes termeim,
nem lustaság, nem buzgalom,
hogy nem tudom, hogy hol vagyok.
Nem vagyok ott, ahol te vagy
– te nem vagy itt, te nem vagy –,
nem gondolsz rám, ahol te vagy
– te nem vagy itt, te nem vagy –,
nem ismerlek, nem ismersz meg,
minden múlik, csak feldereng,
egyetlen biztos pont ragyog:
ahol te nem, én ott vagyok.
Felnőttek
Anya reggel ordít, este sír.
Apának titkai vannak.
Ha nincsenek napközben énvelem,
tudom, építik az erődöt.
Erődöt építenek,
hogy ne jöjjenek át a szörnyek.
Mert elég nekik egyetlen rés is,
és bezúdulnak bárhová.
Én nem ismerem a szörnyeket,
de ismerem apát és anyát,
és ők ismerik a szörnyeket:
ezért ordítanak, ezért sírnak.
Ezért vannak titkaik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése