sokáig egy fekete hátitáskénak néztem, amit ledobtak az asztalnál, szék mellé, a padlóra
csak amikor megmonzdult, vettem észre, hogy egy élő lény: kutya
s milyen szép!
Nekem tulajdonkpéppen semmi bajom velük (bár egyikük egyszer megharapott) - csak a gazdáikkal olykor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése