Timi, Szegő mint "kiadók" Szegeden az egyeten

 

Kultúra

Magyar Könyvkiadók Napja:

 az antológia sosem 

megy ki a divatból

A kétnapos programot a Magvető két antológia 

szerkesztője indította, akik szerint a hatvannál 

is több évet megért kötetek egyfelől presztízst

 jelentenek a szerzőknek, másfelől a kortárs

irodalom sűrűjét az olvasónak 

Ez már a nyolcadik év, hogy a Szegedi

 Tudomány-

egyetem bölcsészkara megszervezi 

a Könyvkiadók

Napját, két napig a Café Radnótiban 

délutánonként

 egymást váltják az irodalmárok. Az idei

 programsorozat a Magvető ikonikus antológiáinak

 szerzőivel indult. A hatvanas évek elejétől majdnem

 minden család polcán sorakozó Körkép, vagy a 

Szép versek antológiák szerkesztőinek nem kis

 feladata, hogy évente a kötetbe a legjobbakat

 beválogassák. Vagy nem csak a legjobbakat.

 

Öt éve Turi Tímea a verseket gyűjtő Szép versek, 

Szegő János a prózákat válogató Körkép szerkesztője,

 2019-ben cseréltek, mindketten több mint tíz éve 

szerkesztői a Magvető Kiadónak. A Magvető 1962-63

 óta vállalkozik az antológiák kiadására, a Szépírók

 Szövetsége kiadójaként induló Magvető azóta sok

 átalakuláson ment keresztül, de a mindnyájunk 

polcélményeként örökzöld Körkép, és Szép

 versek maradt.

 

Turi Tímea, Szilágyi Zsófia, Szegő János (fotók: Iványi Aurél)

 

Szilágyi Zsófia, a SZTE magyar irodalmi intézet 

vezetője nem kímélte a szerkesztőket, azt is felvetette,

 hogy vajon nem ment-e ki a divatból egy verseket,

 vagy éppen a novellákat felvonultató évkönyv. A 

Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársaiban ugyanis 

egy alkalommal már megfogalmazódott, hogy az 

évkönyvük kiadásával fel kellene már hagyni. A két

 szerkesztő szerint azonban az antológiában való

 megjelenés, főként a költők számára, még ma is

 presztízst jelent, de a kortársak műveinek válogatása

 éppen a nagyobb sebességre kapcsolt hétköznapokban

 az olvasónak is mankót jelenhet.

 

Az évente megjelenő antológiák pedig időben is egy ívet

 mutathatnak. Turi Tímea például egy trendre mutatott rá

, a verseknél egyre gyakoribb a szabad vers, pedig a

 szerkesztő szerint a vers egyik lényege a forma. Az 

egyre jobban erősödő ego is benne van a prózában, és 

a versben is, a szubjektív történetek elmesélése előtérbe

 került. Ugyanakkor minden változik, míg például a 

magányosság tíz évvel ezelőtt inkább magánéleti 

dimenzióban jelent meg, addig ma már ez akár közéleti

 problémaként is olvasható. Az antológiák 

szerkesztésekor ugyan a női kvótát még nem alkalmazzák,

 de a korfára odafigyelnek, a pályakezdő fiatal írók 

megjelenésére nagy hangsúlyt fektetnek.