"Csak azt nem tudom, ki vagyok" (Villon)
egy régi felsős iskolatárstól (I.B.)
"Csak azt nem tudom, ki vagyok" (Villon)
egy régi felsős iskolatárstól (I.B.)
apránként
mindent összetörtem
anyám kedvenc bögréjét
nagynéném képe üvegét
karcsú vázákat
herendi tányérokat
csillogó kristálypoharat
meisseni kávéskészletem
jaj, az egész életem!
(most itt hever lábam előtt
tehetetlenül)
de mindkettő Back és (Back Mária)ükanyám testvérei (a 24-ből) és rabbik
a Zsidó múzeum küldte el ezt a fotót igy vagylagosan, de kiderült
ő Ignác!
u.i Surányi András, aki közvetlen leszármazottja Izraelnek) elküldte fotóját róla, ami egyértelműsitette a dolgot...
de igy legalább van két képem is az ósökről, (üknagybácsik?) akik nagyon komolyan vehették a képtilalmat, mert szűkölködöm bennük, s nagy öröm szembenézni néhányukkal ha csak fotón is!
betéve tudok verseket, idézeteket (még mindig)
de most valahogy hiba csúszott bele - bár tudtam, hogy az
szegény Petőfit kificamitottam
"Itt van az ősz A NYAKUNKON"...
lett belőle (pedig ő ártatlanul csak azt irta Itt van az ősz, itt van újra...s szép mint mindig, énnekem)"
hát igen, ez az öregség - duplán
pedig... én is szeretem!
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem."önkéntes száműzetésben élek
azt hiszem
nem akarván útjába lenni senkinek
kerülöm az embereket
pedig ők örülnek nekem
ha néha mégis összefutunk
s beszélgetünk kicsit
s valójában én is...
ki érti ezt?!
...
A padból a sorok mögé. Hetente megjelenő
könyvajánló SZTE-s szerzők tollából származó
művekről.
Minden héten mutatunk egy könyvet,
amelyre érdemes odafigyelni.
„Nem felejtettem el, honnan jöttem
csak nem akarok
visszamenni.”
Turi Tímea 2008-ban végzett a Szegedi Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Karán
kommunikáció és magyar szakon. 2004-től a Szegedi Egyetem című
hetilap munkatársa.
A Magyar Rádió külsős újságírójaként dolgozott. 2012-től
a Magvető Könyvkiadó
szerkesztője, 2017-től főszerkesztője. Egyszerre egy beszéljen
című verseskötete
2023-ban jelent meg a Prae Kiadó gondozásában.
Ebben a kötetben Turi Tímea olyan témákat érint, amelyekről sokszor hallgatunk,
vagy csak felszínesen érintünk. Korábban mesélt azokról a dolgokról,
amelyekről nem beszélünk (a kötet 2014-ben jelent meg).
Az „Egyszerre egy beszéljen”
olyan líra, amely az emberi tapasztalatok mélységeit mutatja be,
miközben a hétköznapi életben gyökerező problémákat is megmutatja nekünk.
A kötet lapjain bibliai és mitológiai témák, vallási kérdések, emberi kapcsolatok,
férfi és női szerepek egymás mellé fonódnak, teremtve ezáltal olyan terepet,
ahol múlt és jelen találkozik. Ismét olyan kérdésekre keresi a választ,
amelyekről ritkán beszélünk, vagy amelyek a zajos világunkban
könnyen elvesznek. Fontos szerepet kap az anya-gyermek kapcsolat is,
az elvárások súlyát és a járvány kérdéseit boncolgatja. A költő arra ösztönöz
bennünket, hogy a XXI. század zajos világában is találjuk meg a
fontos hangokat. Nemcsak a kommunikáció mélyebb szintjeiről szól,
hanem arról is, miként találjuk meg a csendet és a hitet az
információk tengerében.
Köszönjük a recenziós példányt a PRAE Kiadónak!
Lázárné Csernus AnikóSZTE Alma Mater
nincs kedvem felkelni
alvásba menekülve
túlalszok....
mint ahogy
mindenben túlzok
pedig annyi dolgom lenne
de tudom, nem jutok végére
igy el se kezdem őket
pedig nincs másik élet
ha van is reinkarnáció
abban nem én leszek
legfeljebb a lélek
amit most is csak keresek
de megfoghatatlanul
lebeg felettem
s elégedetlenül ráncolja
nemlétező homlokát
baj van velem
nem teljesitek
eleget
s már nem is fogok
csak alszok...
jó éjszakát!
a természet bölcs
előrelátó
s pusztulásában is
gyönyörű
legszebb színeit
felsorakoztatva
megmutatja a
világnak
mielőtt
lehanyatlana
halátátánca
megejtő
mint Saint Sains
hattyúdala
miért keresem örökké a szemüvegem?! (azt persze tudom, hogy mér nem találom!)
Női energiák cimen volt egy tulajdonképpeni szeansz a könyvtárban
alapvetően képzőművészeti kiállitás - nőkről, de volt mellette tánc, zene, vers is "műsoron"
és "lelki beszéd" egy kis spiritualizmus, meditáció stb
szóval vegyes felvágott....
a fotóművész édesanyja fotójával
megint előbb mentem, a képeket átnézni (volt köztük ismerős is már...
de a műsort szivesen ültem végig, mégha rögtön utána el is loholtam....
elkezdődött a "tanév"
hosszabb szünet(ek) után újra járunk rajzolni a múzeumba, keddenként 2-5-ig, igaz, nagyon kevesen, és igazi vezető nélkül, de vagyunk -
én kivonultam - mig lehet - a szabad levegőre, egy múzeumi munkatárs össze is szerelt nekem ripsz-ropsz egy ingatag sörpadot, azon ücsörögtem, s mivel nem láttam rajzolásra érdemeset,
a padot meg nem mertem mozgatni, le próbáltam rajzolni a mobilról (mindig nyomogatni kellett) lányom fotóportréját mit a pécsliten csináltak róla
hát meglehetősen gyenge lett, nem tudtam radirt használni, mert nem vitte ki a ceruzát, s oldalt eltoltam az arányokat
viszont mikor bementem radirért öröm ért, meglettek a régi rajzaink, s azokat szedegettük ki
voltak meglepetések....kellemesek
egy társunk is mobilról alkotott-
de ő festett, s gyönyörű almákat (kár hogy igy csak másolat, mert igazán remek a technikája
többiek is elmerülten rajzoltak,
csak én kapkodok(?) nincs türelmem az aprólékos kidolgozáshoz változatlanul
minden régi vers
minden sorára
emlékezem
csak azt felejtem el
hogy miért mentem ki
a konyhába
minden reggel arra ébredtem a kollégiumi szobánkban, hogy a takaritónők az ajtónk előtt jóhangosan trécselnek
mostanában meg arra ébredek hogy a szomszédasszonyok teszik ugyanezt
nem értem, ők nem álmosak?
Belső közlés
A fiatal középkorosztály sokak számára meghatározó kortárs magyar költőjének versét hallgathatják meg mától irodalmi rovatunkban.
tehát A FIATALKÖZÉPKOROSZTÁLY MEGHATÁROZÓ KORTÁRS MAGYAR KÖLTŐJE
a lányom (lehetek büszke?) :)
Bozsogi Attilánk jubilált a könyvtárban
85. évébe lépett (ő is öregiti magát mert csak 84-nek számit)
25 éve ir
és 70 éve zenél...
persze, hogy elmentem, külön meg is hivott messingeren...
korán mentem , (legyen helyem, ha nem is elől, ott a szoros barátok ülhettek) de szélen
még ő se volt ott
majd hirtelen megjelent egy lezser öltözékben
de bemenve egy szobába onnan kezdésre tökéletes elegancáiban bújt elő, szmokingban
verseit olvasta fel
elég változatos tematikában: egy hajléktalanról, egy eszelősről, anyjáról, unokáiról, régi szerelméről, barátjáról,...szóval fontos dolgokról...
majd fehér szmokingra váltva
szünet után 50 éves zenei jubileuma koncertjének filmfelvételére tért vissza
sajnos időközben sokan leléptek (nem birván ki a két és félórát)
mit igy kommentált valaki:
Bozsogi Attila müsora 18.45-kor ért véget. Búcsú szavai: A fiataloké a jövő, nincs már rám szükség, hisz alig vagyunk. Tényleg megfogyatkozott a végére az addig sem sok néző.
(én is eljöttem 10 perccel a vége előtt, hogy még elérjem a boltom zárás előtt - de sajnálom)
azért elégedett lehetett, mert ezt irta pár napra rá a facebookra:
szept 16