ra visszaértem ( a táncra nem - bár tavaly ugyanez volt tavaly- csak a székely himnusz felére, az egész múzeumudvar nemcsak a táncosok haptákban álltak
aztán jött a tűzugrás
meg kéne próbálni nekem is, rossz kivülállónak lenni, többen megkerülték a tüzet és oldalt ugrottak erre tán én is képes lennék, de inkább csak fotóztam
bizony, eljött hozzánk Székelyföldről a titokzatosan megtalált hires ágyú
a múzeumban van kiállítva egyéb 48-as relikviák közt
a múzeumok éjszakája délutánján volt a megnyitó óriási vihar UTÁN az előtérben
ahol felsorakozott egy csoport huszár..
akiknek lett is szerepük(jaj)
a megnyitó vége felé lőhettek,
mivel ezt bejelentették előre, fel is álltam és annak rendje-módja szerint eltávolodtam a helyszintől
de befogott füllel is hangos volt a puskazaj
arról a lángról nem is beszélve ami a puskacső mellett lobogott...
komolyan mondom szivfájdító traumatikus élmény volt, kezdve a bejelentéstől
nekem a puskagolyó mint olyan (érthető okokból) egyébként is az
aztán bent az ágyú, hatalmas ágyúgolyó mellette
hát ... igen...
mondjuk úgy, nem lelkesedem a fegyverekért, bármilyen "híresek" is
Nyitott ablaknál alszom
és ébredek
hajnalban
az ablakom alatti hangos trécselésre
két női és egy férfihang kedélyes és hangos társalgására
hosszú percekig
végül teljesen kimegy az álom a szememből...
majd beáll egy mély csönd, de már hiába
sebaj, kis idő múlva újabb társaság szórakoztat
az ablakom alatt
(igen, be kéne csukni, de még nincs itt a hőség
és levegőre szükségem van - lenne)
múlt hét végén lányom itt volt (biciklizett) a közelben, 30 kmre, Szegeden a tricikli fesztivál egyik vezetőjeként
én nem mentem át , úgyse találkozhattunk volna, és ment is vissza este...
csak valami hiradást, lestem róla, de az inkább csak pár nap késéssel jött, mindegy is
kalap, világos drapp szinek, látom... meleg ellen muszáj volt
József attila szegedi helyeit meg általában az irodalmi helyeket barangolták be BICIKLIN
(a név azért tricikli, mert mindez 3 helyszinen zajlott)
egy cikkben azt olvasom, hogy pl a József Attila szobornál némileg Horger védelmére kelt az én mérleg lányom (mentségül a botrányos családi körülményeket hozva fel Horger mellett, szerintem meg az csak súlyosbithatja a róla kialakult képet...na mindegy) - az én lányom ilyen örök-békélteltő--
volt egy szinész Kocsis Györgynek hivták, gimnazista korában az én diákszinpadomat ékesitette, mikor előadtuk Juhász Ferenc Szarvassá változott fiúját, ő játszotta a fiút (ami csodás verbális teljesitmény volt (D.T.) és egy kedves, aranyos , intelligens gyerek volt, jó humorral megáldva...szinészként is kamatoztatta ...irt nekem a wifire hálás szavakat, beszélni is akart velem, telefonszámot is cseréltünk, de nem került a beszélgetésre sor... meghalt!
pár éve róla elnevezett szinjátszó tábor (is) ápolja az emlékét (meg a Bartók udvarán egy fa - tényleg azzal mi lesz most?!!! azt is költöztetik?!
a napokban láttam a táborozók előadását, a Pál utcai fiukat a Hagymaházban
a Varga balett ből verbuválódott gyerekekkel, Szegedről is egyharmad, a 42-ből
40 perc összeállitás, keresztmetszet
remekül mozognak, énekelnek (sajna félig play back), és engem az is zavart, hogy a szereplók váltakoztak (tán hogy mindenki kaphasson szöveget (?):) (de igy aztán nem lehetett katharzis sem) - csak némi öncélúság: magunkat megmutatni
*******
kicsit ügyetlenkedek a bevásárlással megpakolt biciklimmel, a mobilom keresgélvén, mert le akarok fényképezni egy virágládát - pontosabban csak egy részét
mögötte a padon egy fiú, valami energiaitalfélével a kezében, mellette két lány
a fiú segiteni akar mindenáron, mondom nem kell, én már igy működök, lassan és körülményesen, de boldogulok egyedül
csak erősködik , a csomagtartóról beszél, mondom elől van amit vásároltam, de nem arról van szó, kiderül, hogy látván hogy a virágokat környékezem, mondja leveszi a ládát s felrakjuk a csomagtartómra..
hát igy néz ki egy virágtolvaj, mint én ? - kérdek vissza (a két lány vihog)
nagy nehezen megértetem vele, hogy csak fotózni akarok,( s csak a leveleket. (vágjuk le)n . hülyéskedik) nem lopni...
végül sikerült is:
lányom ritkán ír a facebookra, ő olyan elhallgatós tipus, legalább is a facebookon, fontos és közérdekű dolgokat se közöl, néha meglepő módon kivételt tesz - olyankor élénk rá a reagálás..mint most is,...
kép egy strandszatyron, rajta 4 általa szerkesztett könyv
szöveg:
nos, özönlöttek a tippek
legjobban azon csodálkoztam, hogy köztük olyanok is, amit ugyancsak ő szerkesztett (gondolták, hogy olvasás nélkül szerkesztette? :)
s köztük olyan is, amit nyilvánvalóan már olvasott )pl a klasszikus Boodenbrrok ház!
legjobban ez a kép lepett meg:
tehát itt saját kézirata (amit úgy tudom a tricikli fesztiválon, minek vezető részese volt Szegeden elárverezték - nem tudni mennyiért)
ime, milyen szép:
manapság már nem készülnek ilyen kéziratok (se)...mindent elnyel a gép, a digitalizáció--- ahol az esetleges javitások se látszanak
félek -sajátos módon, de valahogy el fog tűnni az IRodalom is(?)
sokan azt hiszik, hiúságból rakom fel a fotóimat rólam a fb-ra
ilyenkor azzal védekezem, hogy csak hitelesitek, dokumentálok
valójában azt hiszem főleg kontrollálom is magamat
ha szép már nem (is) lehetek,
igyekszem szépEN öregedni!
s ehhez kell a kontroll, a kivűlről látás, mégha ez épphogy a belsőnk dolga!
drága, megboldogult barátaim...
Zsuzsa mindig azt mondta, hogy egy regényt képzel körém, pontosabban én magam lettem volna a regény...Az ö "regénye"ének nagyon hamar végeszakadt!(épp félszázada már!)
Ani...meg mindig azt képzelte, hogy író lesz belőlem. Erről a hitéről szinte utolsó percéig (ami pár éve volt) nem mondott le... Bocsáss meg, hogy még mindig nem tettem eleget neki....!
a Népszavában találtam, Timi egy új versét is:
Turi Tímea: Hinta
Megfigyeltem, hogy a játszótéri hintában
vagy ül valaki, vagy nem.
Ha viszont a szél libegteti, oda is képzelhetek
egy játékos kedvű szellemet.
Meg nem is.
Olyan ez, mint a férfiak bánata
a harmadik gyerek vagy a hatodik sör után:
visszafordíthatatlan, de kialudható.
A nők bánata nem ilyen,
de erről nem beszélhetek.
A diszkréciót tanultam meg leghamarabb
köztetek. És felejtettem el leghamarabb
mások közt.
Ti vagytok a mások is.
Holnaptól korán kelek, mint egy hasonlat,
hogy ne maradjak le rólatok,
akik nem alszotok soha.
A költészet nem a vers szükségszerű természete.Több annál! ( snewm is minden vers költemény azaz nem érdemli meg a költészethez tartozás rangját)
A költészet ugyanis rang. Nemesség.
S az lehet egy zenei futamban, lehet egy leheletnyi festményben, bárhol az életben... egy mozzanatában, ami felemel, megemel...
Szívedbe hatol (nem csak az agyadba, esetleg azt ki is hagyva)
Én költészet nélkül nehezebben élnék, az biztos
És nem érdekel, hogy azt mondják, költőietlen a korunk
Én akkor is keresem, s bizony meg is találo benne a KÖLTÉSZETET
Kiülök az árnyékba
(mindazonáltal)
gyönyörű a világ!
akárhova nézel -
változó műalkotás
tökéletes szerkezet
hogy ki az alkotó?
tán mellékes.
van. élvezd!
(míg teheted)
szorít az új szemüvegem
legalább érzem
hogy rajtam van
(unokám kiskorában
mindig lekapta,
hogy láthassa a szemem,
ettől ki is lazultak
szárai)
hiányzó fogam
pótolni fogja
a fogtechnikusom
ki osztálytársam volt
valaha
szeretnék mosolyogni
nyitott szájjal még
főleg az unokámra
s nem foghíjasan
mint már észrevételezte
egyszer a hiányt
mert rá mosolyogni muszáj
mindenképp!
(s teliszájjal!)
mivé az ország!
és a világ...
no meg én.
nem váltottuk be
a hozzánk fűzött
reményeket
****
"nem váltottuk be a reményeket"?
node miben is reménykedhettünk?!
Betegség miatt elmaradt a Hagymaházban a várt Sütő András darab A balkáni gerle, helyette a János vitézt nézhettük, merész húzással
a legjobb értelembe vett amatőr szinház, rendezői ötlettekkel - kacagtatóan
(számomra a csúcs az volt, mikor azt egyik szinész a Toldiból kezdett el szavalni, mire figyelmeztették is rá, hogy eltévedt, ez a János vitéz)
de tetszett pl a biciklire szerelt ló...
olyan volt az egész, mint egy mese... végül is az, kicsit kiforditva, és hangsúlyozva a szinjáték jellege!
a legvégén pedig igazán megható volt, hogy tündérország Töröcsik Mari felejthetetlen hangján lett narrálva, megidézve a jó gyózelmét... ez külön ajándékként hatott,,,,
először azt hittem, rosszul hallom vagy rosszul mondja a kiállitást kisérú beszélgetést vezető U. Zsolt
de nem tévedés: itt Oról van szó. a kollázs és a kaligramma keveréseként...
valóban sok a betű és a ragasztás a műveken...
a beszélgetés nagyon érdekes volt,,, az alkotó O. Nóra egész eddig i életművét , életét átfogta...
ami meglehetősen sokoldalú, (Zs, szerint ő egy reneszánsz ember...)
az is kiderült , hogy két nap múlva lesz kerek évfordulós születésnapja , mit meglepetésként, dallal köszöntött a jelenlevő vegyes kórus, aminek természetesen ő is tagja
engem megleptek a versek! képzőművészettől függetlenól is!!!!
nyitott ablaknál dolgozom azaz dolgoznék, de imádnak megállni az ablakom alatt és fennhangon beszélgetni azaz kiabálni a felettünk levő emeletkere
most is ez történik, ráadásul az illető női hang elkezd "zsidózni" ...u,i megjelentek Vorhand rabbi jáhrzeitja lévén, a zsidó zarándokok városunkban, én i s láttam már őket... DE nem tetszik ahogy ez az assziony szájára veszi őket.. olyannyira nem, hogy szokásomtól eltérően leszólok az ablakból..
...bántották magát?
nem - szabadkozik
(persze hogy nem, soha senkit nem bántanak, őket bántják! - gondolhatom)
hát akkor ne beszéljen igy róluk, mert engem zavar!
valamit mondhattak neki az emeletről, mert azt válasuzolja az baj...és el is oldalog (szerencsére)
---
talán ennek az előjátéknak is köszönhető hogy később mikor vásárolni megyek a sparba, öntudatlanil is feléjük, sőt ki is kanyarodom a zsinagóga elé, a kapuja nyitva , de most nem ott vannak, hanem a szemközti telken , hol egy nagy sátrat ütöttek
ki-bejárnak...kisebb csoportokban
ugyancsak szokásomtól eltérően (mert már megúntam, hogy nem tudok beszélni velük sose) elrikkantom magam. beszél itt valaki magyarul?
s láss csodát egy fiatal , modern öltözetű férfi mondja ő beszél magyarul, és a mellette levő idősebb IS bizonytalanul... megállnak velem "beszélgetni" - főleg a fiatal tolmácsol...
igy aztán kiderül, hogy az idősebb (bár nem idős) úr Gombó...aki lehet, hogy legújabb családfai meglepetéseim értetmében rokon is (ezt még ki kell nyomoznom pontosan) de addig is az kiderül, hogy az ő közeli rokona volt az a Gombó Zsuzsa, aki nekem kis ovódás koromban a mizrachiban madrichom volt,és nagyon szerettem, s aki rábeszélésére én is ki akartam vándorolni Erec Jiszraelbe, anyámtól komolyan hátizsákot követelve... már a lépcsönkön állva...Mi van Zsuzsával, ? Finished, de 90 évesen, s szép élet után mondja az úr - kicsit eltájoltam magam, én se vagyok már az az óvodás... (az ő apja is 1937-ben született) kér, hogy mondjam a mobiljára, amiket Zsuzsáról tudok, mert felveszi, és elviszi leszármazottjaihot, ugyanabba az Erec Jiszraelba, ahova én ugyan személyesen soha nem jutottam el (de a filmen a képem meg emlékező szavaim most mégis)...
még meghivnak a sátorba, egy barcheszre...de köszönöm, nem fogadom el, hiszen épp bevásárolni igyekszem
de a sarokról hiányérzettel visszafordulok, fotót késziteni róla (ha már ő is felvett)
ime- ragaszkodik hozzá, hogy a zsinagóga elé álljon...jaj csak ne üsse el valami:
tegnap este a mediaklikkre klikkeltem, de egy csomó más ablak is nyitva lévén, csak a komoly zenét hallottam, éreztem egy régi magyar film kezdetét. Valóban az volt, ha nem is annyira régi: Fábry Édes Annája kezdődött. Gondoltam belenézek, bár annak idején persze láttam, még a moziban., sőt , azt hiszem mg filmesztétika órám is tanitottam - de az is már rég volt.
Bevallom, a számitógépnél el szoktam csámborogni, a filmről máshova, s közben hallom tovább a filmet..
csakhogy innen nem lehetett elszakadni, egy másodpercre sem!
Remekmű volt, mestermű.
Kiszámítva, kicsiszolva minden képe tökéletesre
Attól tartok időközben a filmművészetből filmgyártás lett
De ez a film még művészet volt, a javábóL!
fél egykor soron kivüli telefon lányomtól,
most jöttek az iskolai évzáróról
nagyon jó lett unokám bizonyítványa - mondja
csupa ötös , csak egy négyes van (nyelvtanból) - és tantestületi dicséret!!!
össze-visszapuszilom képzeletben (s remélem, nemsokéra, végre, személyesen is)
ÉS büszke vagyok rá!
Remélem anyja átadja!
Épp mostanában olvastam: "Egy szülő nem adhat nagyobb ajándékot a gyerekének, mint hogy büszke rá" (talmud)
Ez - gondolom - a nagyszülőre is érvényes!
volt egyszer egy oskola
Szegedi utcainak hivták sokáig, mert hogy ott volt, az elején, még anyukám is odajárt, majd én is... később lányom, addigra Bartók lett a neve - fogalom, zeneiskola kapcsolódott hozzá...elé meg Varga Imre csodálatos Bartók szobra
pár napja elterjedt a rémhirnek tűnő hir, hogy vége, bezár , eladták.
lassan ugyan kiderült, hogy (még?)) nem adták el, de tény, hogy vége, elköltöztetik lakóit a most újjáépülő Almási utcaiba (vagy 2 km-re)... (vajon a szobrot is?)
a vásárhelyi(!) tankerület gondolta igy - vajon tudnak ők valamit is a genius lociról?!
gyér ellenállás bontakozott ki, de ott a belenyugvás mögötte
első nap a Bartók épület előtt... én is odamentem , főleg tájékozódni, hogy egyáltalán mi folyok itt? bele is sodródtam a demonstrációba , mit csöppet se bánok
de politikainak minősült az akció, mert a dk vezetője kért engedélyt rá... kevesen is voltnnk
később az Önkormányzat előtt zajlottak a tiltakozó fellépések nem irodai időben!) ...node ez nem is "az a hely", nem a grund...
(veszett fejsze nyele!)
szomorú vagyok
előbb csak a kerités tűnt el, amin mindig még óvodásan anyám kezét fogva végigmentem, majd a mögötte levő iskola is...
(jut eszembe a zsidó mondás, iskolából templomot nem, de forditva templomból iskolát lehet csinálni... mert az iskolánál nincs fontosabb!)
a fővárosba felszabadulván régi beidegződés szerint -újra- falom a programokat
vidéken nyugalom van, sivárság (azért szerényebb programok is!), a fővárosban zaklatottság, piszok, káosz, és sok (kultúr)program. A vízfejű ország metafora még mindig jogos. Sőt. Hallok egy tetszetős filmreklámot félfüllel a tévében, és csak utólag jövök rá, hogy nem tévéfilm, hanem mozi- ami náluk -évek óta- egyáltalán nincs!... Nahát, kapok az alkalmon, felutazván, épp megy a Tajtékos napok a kedvenc Művész mozimban, kedvenc francia színésznőmmel (Audrey Tautou alias Amelie)- csakhogy a film... enyhén szólva nem az én világom, se a morbid, horrorisztikus feketehumora se mindennek a brutális képi megfogalmazása - hiába "ötletes", meg a mélyebb általánosítható tartalom, minden szerelem, életminőség romlásáról, beszűküléséről, kafkai borzadályos áthallások - feloldások nélkül, még kedvenc egzisztencialista filozófusom is - kiparodizálva, persze a külsőleges jegyekkel: a vastagkeretes szemüveggel - most egy ráfestett műszemmel is megtoldva, sajátja helyett. De csak mellékszereplő. Még jó. Ilyen kényelmetlenül rég éreztem magam moziban. Pedig a szék bordó bársony.... puha...
aztán a Parsifal. a Wagner napok keretében. (kaptam egy feleslegessé vált jegyet) Wagnerért nem rajongok (de eszembe jut apám, aki egyetemistaként énekelt az Operaház kórusában is - ő igen. A zenéért magam is. És a Művészetek palotája épitészeti csoda. A Bartók terem akusztikája külön csoda. Nem mondom, hogy nem élmény zeneileg a mű, de a szüzsé... hát, nem csoda, hogy vitákat váltott ki, mindkét (világi és vallási) oldalról. Mindenesetre életidegen és érthetetlen, bár freudi pszichoanalitikus (és átlátszó) magyarázatokat találhatnánk aszkézisára és életidegenségére- mentségül- De a zene, különösen a kibontakozó, megváltást imitáló befejezés felé gyönyörű és harmonikus
De azért... a legjobb programjaim a fővárosban nappaliak..., amikor az unokám "bemutatóit" élvezhetem- Akrobatikus mutatványait, amivel végiggurulja a nappalit. Utánzó művészetét, amivel a lullalulalu bölcsődalt, meg a Sony boyt imitálja, nagyanyai karmesteri kézmozdulatokkal, és ahogy rákacag, ahogy azt mondja neki, becézve, hogy te,te... meg mama, baba, meg pápá...
igen, pápá... újra vidéken. Nézem az unokámról készített kisfilmeket . Hát sokkal jobban élvezem, mint a Tajtékos napokat. És a kis kornyikálását is jobban még a Carmina Burána dalainál is. Ebben még több az élet! Csupa életöröm...
aliz2. :: 2013. jún. 25. 18:13 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: Budapest, film, irodalom, kapcsolatok, szinház, zene
