krákognak körülöttem itt és ott, az étteremben, pedig a legelszigeteltebb asztalhoz ültem. azt se tudom, honnan jön a zaj, a baj, a köhögés,de másfél méteren biztos túl...de én már félek.a kávém nem isitt iszom meg...
mig irom ezt, hül a kávém (már teraszon, nyilt térben), két asztalon túl, háttal nekem, köhögnek. Letakarom a kávém a tenyeremmel. Majd újra köhögnek. Otthagyom a kávém..
kész , passz
a nap süt. remélem fertőtlenit is, Napozok.Még.
Becsukom a szemem.
És azt képzelem: nincsen semmis baj. (mint mondjuk egy éve.bár akkor is biztos kitaláltam valami aggódni valót. de most nem... ez kitalációmntes brutális valóság)
nov 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése