2020. november 29., vasárnap

délutáni életkép, zenével

 

szétmázolódik minden


lefekszem délutánomban

a szomszéd szobából

a netről (még van)

idehallik Beethoven

zongoraversenye...

már vége

taps, örjöngés 

érte..


fekszem a diványon

én csendben

az ablakon túl

kék az ég

apró felhőkkel tarkitva

az előbb még

sütött is a nap

megmutatva magát

hogy még van


még mindig tapsolnak

s örjöngenek

nincs vége semminek

(csak én hittem,

tévesen)


itt van még 

ráadásnak

Bach


de nem akar sütni

a Nap


viszont nincs  baj se

mig él a zene


de újra csend

(elfogyott a net)







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése