a magyar Fred Astaire

 hát igen, az ADT nyilt napja  bár megduplázódott , meghosszabbodott, de csak egy nappal, és nekem épp az utolsó 15 percben jutott eszembe hogy a Szinház lapot is felrakták újabban...1946-tól

s beütöttem nagybátyám nevét, máris előjött 6 cikk

de csak az elsőt tudtam már  feldolgozni, véletlen kiikszeltem és éjfél után eltűnt a többi...

de az első nagyon érdekes volt, az ismert klisé a cim:

GONDA LÁSZLÓ A MAGYAR FRED ASTAIRE 

és ime a cikk, amiben a Hazaugság nélkü c film sikere után revűfilmért kiált...

.."A közelmúltban készült el a Hunniában a "Hazugság nélkül" cimű gazdag kiállitású zenés film, amelynek az az érdekessége, hogy ez az első magyar revűfilm, amelyben a tánc különösen nagy szerepet kapott... a modern, az akrobatika határán járó tánc GONDA László személyében talált remek megszemélyesítőt. GONDA szerepléséről nem túlzás azt mondani, hogy ő a magyar Fred Astaire, mert olyan remek táncprodukcióval lép közönség elé, amilyent eddig magyar filmben még nem is láttunk. Emellett kellemes hangja is van a melódiák éneklésére. Szinte csodálatos, hogy filmeseink

eddig még nem gondoltak arra, hogy úgy mint Amerikában, olyan revűfilmet készitsenek el, amely úgyszólván csak a táncra és énekre épül fel. Gonda László első filmszereplése után alkalmasnak mutatkozik arra, hogy ő legyen az, aki egy ilyen revűfilm hőse legyen. Nemcsak boszorkányos ügyességű kifejlett tánctechnikája, hanem tánckultúrája is - mely szinte  versenytárs nélkül áll jelenleg Európában, - alkalmassá tennék őt egy Fred Astaire-féle film hősének.

   Nem kétséges, hogy amikor a "Hazugság nélkül" bemutatásra kerül, az újdonság Gonda Lászlónak külön egyéni sikert hoz, mert táncművészete a muzsika minden árnyalatát a leghűségesebben fejezi ki ritmusban, változatosságban, káprázatos könnyedségű mozdulatokban, s valami különös, eleganciával párosult, szuggesztivitással, amely csak kivételes képességű táncosok sajátossága,"

s a fotók , mik körbe vették a cikket...igazolják is tán (bár azok nem mozognak)

de hát elhull a virág, eliramlik az élet

miért is jutott ez a Petőfi sor eszembe?!