2020. november 25., szerda

vitalezárás unokám módjára

 hosszúra nyúlt a telefonunk , meg vitáztunk is lányommal (tán épp ezért)

tele van csupa jóakarattal, segiteni akarással, én persze nem akarom terhelni semmivel

még az is megfordult a fejében, hogy egy autós ismerőssel meglátogatnának, és sétálnánk, milyen jó is lenne

meg hogy a tescóból rendelést ő online kifizetné (mert én olyat nem tudok, nem akarok)... 

mindkettőről kategorikusan lebeszéltem!!

ő viszont nem tud rábeszélni se a rendszeres sétákra, (ok nélkül nem mozdulok ki) se hogy menjek a pszichológusomhoz, (épp tegnap mondtam le az időpontot, nem kockáztatok jelszóval) se hogy majd beadassam a vakcinát, ha lesz, és nem érti miért mondom, hogy ne vigye iskolába  az unokámat, ha lehet ilyen variáció is (ő félig megy félig nem)

és sose tudjuk egymást meggyőzni, mert mindketten makacsok vagyunk

a végén unokám vetett véget a purpallénknak (állitólag , mint később , kiderült kicsavarta anyja kezéből a telefont,..s vissza se adta

de előbb közölte velem, hogy

én jobban szeretlek mint anya

nem akartam hallani a fülemnek, de tényleg ezt mondta, és azt hiszem igy is van(?)

de nem édeleghettünk mert

bocs, el kell búcsúzni, viszlát - és letette





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése