nyüzsög a játszótér
apró, gondolom óvodás gyerekek, nyargalásznak össze-vissza. már szinte téliesen felöltöztetve - de fürgén szaladgálva
ki van velük?
egy fiatal lány áll egy padnál, telefonjába merülve
majd egy másik áll mellé, beszélgetnek
közben odamegy egy csöppség
felnéz a nagyokra, meredeken, de azok nem néznek le rá...észre se veszik trécselnek tovább, pedig a kicsi rendületlenül beszél, sőt mutogat is valamit....valamerre, de egy meghatározott irányba. Többször elismétli, Hiába, azok rá se hederitenek
végül megúnja a hiábavaló ácsingózást, s otthagyja őket látom a mutatóujja irányában megy, ott két kislányka libikókázik, ő is szeretne, áll egy darabig előttük, majd azok leszállnak, mindketten, otthagyják, ő egyedül marad, s egyedül nem lehet hintázni, utánuk megy.... (úgy tűnik felesleges harmadikként)
majd úgy látom, húnyónak nevezik ki
boldogan beszalad a csuszda alá, s húny. Körülnéz, sehol se látja őket (én sem)
nehéz az élet.
ennyi ember közt. (nagyok és kicsik közt) egyedül....
Olyan jól leírtad a történetet, hogy mint egy film pereg le előttem.
VálaszTörlésolyan is volt...
VálaszTörlés