ketten vagyunk- rikkantja unokám a képernyőn. ami ing , most fejtetőre állt , széditve -és ijesztget is:
rossz hirem van
de szerencsére kiderül, hogy csak a Harry Potterből
hol feltárult a titkok kamrája
és leckéztet a szereplőkről (akikre persze már csak homályosan emlékszem)
meg kérdi, tudom-e melyik szereplőt rajzolta le (hát csakis H. P. barátját, ő a kedvenc)
és közben össze-vissza ingatja a mobilját, tényleg, már hányingerem van, akár egy Lars von Trier filmben , a kameramozgások miatt
ja, és közli hogy nagyobb korban meg fogja keresni ezt a varázslóiskolát
mondom az csak képzeletbeli, nem tudja (?)
erre megdöbben
eljátssza még valamelyik szereplő halálát
hátraomlik a diványon, de megnyugtat, hogy nem is igy halt meg , az illető, (mert varázsló volt )hanem porráomlott
mondhatom, megnyugszom....
segitségül hivom az anyját, ennyi izgalom után, aki a lakás másik végéből ide is evickél,
mondom neki, álljanak le ezzel a H. P. második részről - eredetileg csak az elsőről volt szó -, mert rossz hatással van a fiára
á dehogyis, minden csak a bezártságtól van - mondja anyja, (pedig minden nap kisétálnak!) és tudja hogy képzelet csak, mindent alaposan megbeszélnek...együtt
s Vince zavartalanul tovább ijesztget---
majd váratlanul, (vigaszul?)kicsúszik a száján :
szeretlek
na akkor minden rendben, ez a varázsszó
ez a legfontosabbb
...
chipszet eszem, ahogy ezt felidézem
és lám, egy sziv alakú chipsz kerül épp a kezembe (szerény szikronicizmusként) ! :)
Szeretem, ha az unokádról írsz, és jó olvasni, hogy azt mondja, hogy szeretet.
VálaszTörlésigen, azt a legjobb, érezni is :)
VálaszTörlés