A (babitsi) nagy hír
(nem az ősz
hanem) a napsütés
de minden múlandó
már tudjuk -
mégis örülj az újnak!
addig, amig van
***
Kiülök a napra
melegedni
feledkezni
tényleg jó
nem gondolni
semmire
csak lenni
***
Kuporodnak soraim
majdnem algernoni módra
mert az alapképlet övé
adjatok virágot neki
mindörökké
***
Ballagnak az öregek
otthonról kikászálódnak
viszik szatyraikat
s nehéz önmagukat
nem néznek jobbra
se balra
csak előre
már csak előre
***
A gyerekek
gyülekeznek
egy halomba
biciklijük fának támasztva
a pad támlájára ülnek
a többiek
elállják az utat
Övék a világ!
Tudják.
***
Rövid ideig süt a nap
s már apró szél borzolja
Ki van számitva időm
minden perce
minden napja
***
Egy fa vet árnyékot padomra
Arrébb üljek? Maradok.
Mindjárt nyomulnak
az árnyak úgyis
egy halomba...
***
Már a madarak is csivitelnek
valahol láthatatlanul mögöttem
a kék ég alatt
Az ég nekik is
kéklik
ha közel a tavasz
s dalukkal megköszönik
maradj, maradj!
***
A sáros tócsa előttem
azt jelzi
nem rég eshetett
s gondolom fog is ezután
ne legyünk önfeledtek
egy kis nap mián
fog még esni....
***
Ebbe a versbe milyen sok szép gondolat belefért. Mint egy hosszú napba.
VálaszTörlésRég olvashattunk ilyen hosszabb lélegzetű verset a blogodon. Engem megnyugtatott, elandalított, szívemig ért, éppúgy mint ahogy a négysorosok (is).
nagyon köszönöm, ez épp most NAGYON jókor jött (tegnap irtam pár percc alatt,tényleg egy napos padon ülve,amit láttam, éreztem, gondoltam...szimultán :)
Törlés