2020. március 5., csütörtök

gyermeki szinesztézia

megtartottam a nehéz postai ajtót az utánam jövőknek (egyébként mindig is úgy szoktam), egy nő jött egy kislánnyal, a nő megköszönte, utána a kislány is, és odajött hozzám később megmutatni a kis cukorkáit... egy sárga egy zöld és egy fehér volt egy kis tartóban..

kérdeztem milyen az izük, mentolos? édes?

azt mondta, olyan az izük, amilyen a szinük

be is kapott egyet

melyiket?

a sárgát

na és milyen izű?

sárga, citromizű

jó, és a zöld?

a zöld zöld izű

gyermeki szinesztézia, mindegy hogy érzi az izt a nyelvével, vagy látja a szemével....

óriási

csak mi felnőttek daraboljuk föl a világot (amit a költők is visssza-visszahznak a maga egységében azért, dehát egy kicsit ők is gyerekek....)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése