"Egy korombéli, csodálatos kétszeres nagymama azt mesélte, hogy most voltak Oroszországban, és láttak egy olyan iskolát, ahol a gyerekek állva is tanulhatnak. Mindegyik osztályteremben van két-három állópad, olyan, mint a szerzetesek másolóhelyei, és aki nem ülve akar tanulni, az felállhat. Váltogathatják egymást. Ebből az orosz iskolából indult el az állópados kezdeményezés. Körülbelül tízszeres hatékonysággal dolgozik az agy, ha kering benne a vér, és jelenleg már több mint háromezer orosz iskolában használják ezt a módszert. "
olvasom egy interjúban, Balog József emliti
és egyből eszembe jut, hogy engem elsős koromban haza küldött a tantónénim azért, mert megunva az ülést, egyszerűen felálltam a padomban!!
hátra is mentem, de nagyon megriadtam, megrettentem, meg is álltam az ajtó előtt, nem moccantam, a falon láttam anyukám kis rajzait,,amit a tantónéni kérésére készitett nekünk tanitási segédeszköznek, és úgy éreztem, hogy nekem jogom van itt maradni, engem nem küldhetnek csak úgy el innen Maradtam is... Tantónéni később nem szólt semmit...:) bár hogy hogy is birtam tovább a szakadatlan ülést (birtam-e) arra már nem emlékszem (hát biztos nehezen)
milyen jó lehet olyan iskolában, ahol eleve lehet állni
az a gyanúm, hogy unokámnak is ilyen kéne, sőt olyan, ahol szaladgálni is lehet :I)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése