2020. március 22., vasárnap

sorsüldözöttek

azt hiszem rossz mégis csak Kertész Imre cime, a Sorstalanság,

inkább Sorsüldözöttek vagyunk mi, semmint sorstalanok, azaz sorsnélküliek, nagyon is sokszorosan is sorsosak inkább!

most hogy kezdem megismerni a bővebb, ősi múltba nyúló családtörténetet, a történelmünket, egyre inkább látom, ezt látom

és a felmenők, oldalágak  életének, élettöredékeinek  olvasásakor örülök, ha egy olyan adatra bukkanok, pl  a háború előtt, hogy külföldre,, pláne ha Amerikába utaztak, hiszen akkor megúszták a holokausztot legalább is

s nem is tudom hányan lehettek áldozatok, akik  nem "úszták meg"....(Hiányosak az adatok, meg-megszakadnak a történetek nem egyszer)

s holokauszt nélkül is a vérvád perek, egetverő igazságtalanságai, a Bakoknál és Bárányoknál is, amik folyományaként tulajdonképpen kaptuk ezeket a neveket, az ártatlanságét, meg szentek azaz mártírok gyermekeit, mert  a kettő valóban ugyanazt jelenti - egy merő holokauszt az egész történelmünk....s mennyi buzgalom, tevés, munka, szorgalom, szellemi nagyság, önfeláldozás a másik oldalon

lányom persze most is cáfol (még soha nem adott nekem igazat, ki tudja miért)...azt mondja, nem jó szó a sorsüldözöttség, mert az valami fatálisra utalna, de hát pont ez az:  fatális azaz sorsszerű ez a sorsüldözöttség... igenis: fatális

de mi lehet az oka

ha valaki zsidó , eleve üldözött
ha vállalja, mint pl az én ősöm, 1739-ben a szeniczei (szlovák) zsidók vezetőjeként, bírájaként....akkor még inkább

dehát azok vagyunk, amik

igen, sorsüldözöttek

de ugyebár "inkább egyenek meg a férgek, minthogy a férget megegyem.".. igen.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése