inkább Sorsüldözöttek vagyunk mi, semmint sorstalanok, azaz sorsnélküliek, nagyon is sokszorosan is sorsosak inkább!
most hogy kezdem megismerni a bővebb, ősi múltba nyúló családtörténetet, a történelmünket, egyre inkább látom, ezt látom
és a felmenők, oldalágak életének, élettöredékeinek olvasásakor örülök, ha egy olyan adatra bukkanok, pl a háború előtt, hogy külföldre,, pláne ha Amerikába utaztak, hiszen akkor megúszták a holokausztot legalább is
s nem is tudom hányan lehettek áldozatok, akik nem "úszták meg"....(Hiányosak az adatok, meg-megszakadnak a történetek nem egyszer)
s holokauszt nélkül is a vérvád perek, egetverő igazságtalanságai, a Bakoknál és Bárányoknál is, amik folyományaként tulajdonképpen kaptuk ezeket a neveket, az ártatlanságét, meg szentek azaz mártírok gyermekeit, mert a kettő valóban ugyanazt jelenti - egy merő holokauszt az egész történelmünk....s mennyi buzgalom, tevés, munka, szorgalom, szellemi nagyság, önfeláldozás a másik oldalon
lányom persze most is cáfol (még soha nem adott nekem igazat, ki tudja miért)...azt mondja, nem jó szó a sorsüldözöttség, mert az valami fatálisra utalna, de hát pont ez az: fatális azaz sorsszerű ez a sorsüldözöttség... igenis: fatális
de mi lehet az oka
ha valaki zsidó , eleve üldözött
ha vállalja, mint pl az én ősöm, 1739-ben a szeniczei (szlovák) zsidók vezetőjeként, bírájaként....akkor még inkább
dehát azok vagyunk, amik
igen, sorsüldözöttek
de ugyebár "inkább egyenek meg a férgek, minthogy a férget megegyem.".. igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése