2017. október 10., kedd

mindig virágot, sose követ

apámnak sirja nincs
eltűnt nyomtalan
azon a végzetes úton
valahol Pancsova
és Cservenka közt
tán már Jabukán...

kiskoromban
a templomban
a mártirok
emléktábláján
a neve alá
mindig egy szál
fehér virágot
raktam
nem kavicsot
sose követ

mert a virág
élő
nem mint
a kő

s apámat élőnek
képzeltem

mert aki
"nem tért vissza"
még bármikor
meg is jöhet

mint  Jeshua
másodszor
vagy akár
a várva 
várt
Messiás!





3 megjegyzés: