2017. október 11., szerda

Maros-parton, kitárt karokkal

Maros-parton fekszem
a Nap alatt
faágyak sorjában
egyiken én
két karom kitárva
a mellettem levők
rácsozatára
mint aki önként
keresztre feszült

de a világot öleli át
eget és földet
zár magába
e mozdulat
kitárt karral
és szivvel
ő is ezt tette
s ezzel magához 
ölelte-emelte
a keresztre
az egész világot

oda vagyunk 
valamennyien
szegezve

de igy elviselhető
ha fejünk fölött 
már gyengéden
süt ránk a Nap
s alattunk a Maros
ballag
előre
lassan
de biztosan 
a távoli tengerbe

előbb-utóbb
el kell
hogy érje

(amikor felállok
majdnem beleesek)

2017. október 9.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése