immaculate...

lányom 33 éves lett, krisztusi ez a kor ugyebár... ő maga is próbálta ezt elütni egy szellemességgel, a rengeteg különböző és szeretetteli felköszöntését megköszönve a fb-on , de azt irta, ha "megfeszül" se tud posztolni erről valami szellemeset (hát ez épphogy az  is volt :)  valaki felajánlotta, hogy akkor írjon inkább a matuzsalemi korról., Igaza van. Bis 120! Minimum...

hát én nem is tudom miért kell mindenből viccet vagy poént csinálni, de ha már ő is, én is - ha nem is viccelődve, mert az nem erős oldalam - de én is bátrabban nyúlok ehhez a 33-as számhoz

egyébként  már 3-án, a szülinapja előtti napon, délután eszembe jutott ez a 33  ... (no ez már 3X3)

és nem is annyira a jézusi analógia foglalkoztatott, hanem nyilván az anyai - ugyancsak meggondolatlanul és merészen, de erőteljesen... anyai analógia Máriával...nade  h.I, az én sarjam nem áldozat
(az apám lett az, négy évvel többel 37 évesen, a munkaszolgálatban... 44-ben)

pusztán arról van szó, hogy 33 éves lesz holnap - de azért kicsit beleborzongtam  (bár versírásra nem gondoltam) (viszont írtam én a saját 33. évemre, annak idején - az én időmben) elég elégedetlenül egy összegzést: mimindent (nem )tettem addig...viszont legalább" 33szor feszítettem meg magam")

ebből a szempontból is lányomnál sokkal jobb a mérleg... ő már sok mindent tett (magát viszont nagyon helyesen nem feszítette meg - legfeljebb a fenti  szójáték erejéig)

el is tereltem a figyelmem mindenféle krisztusi,  33-ra emlékeztető analógiáról

de valami furcsa rokonságérzetem mégis megmaradt... Máriával... (mindig is volt valami, legalább is a Vizitáció víziója óta, s annak már ide s tova negyedszázada  - s persze elhomályosult, elfelejtődött)

hiszen aránylag tőlem is korán elszakadt és mintha egyre inkább szakadozna  ("válna le"  - nem szeretem ezt a kifejezést, de túl sokat hallom)-  a gyerekem , más , mások érdeklik, fontosabb neki a férje, családja... a fia - aki az unokám  -legyen is igy, az teljesen helyénvaló..de a munkája is egy külön világ, és hajlamos arra is hogy feláldozza magát vagy csak áldozza a munka oltárán stb, elhivatott... de örömöt is okoz neki és ő is másoknak... egyébként nekem is persze (csak folyton féltem)

no elvetettem az ötletet, ejtettem a témát

nem kísértjük a sorsot, mi is átestünk a 33-on, közönségesen , és ilyen analógiák egyszerű földi halandóknak nem is járnak ki, ugyebár  (bár szerintem Jézus azaz Josue (ben Mirjam) és az anyja Mária azaz Mirjam ... is az (is) volt, (ráadásul zsidó is) (csak meg ne hallják a tételes katolikus vallás  hivei, bár ők remélhetőleg tudják - csak az antiszemiták nem akarják tudni))

de pl anyám anyja neve is Mária, most jut eszembe, a héber neve, nevük is azonos: Mirjam de a vezeték- is beszédes , beszélő név: Bárány) S a név megkapásának történetében pont az van benne, hogy ártatlansága ellenére - ami be is bizonyosodott , - megölték egyik ősünket... (tiszaeszlári vérvád módra kb)... és mintegy rehabilitációként kapták az utódok valamelyik akkori királytól a Bárány azaz ártatlan nevet (de mögötte az ártatlanul bűnhődés van!)

másrészt  nagyanyámból mindenki " ősanyja" lett az Eszterházban...a (Lányok, anyák) könyvboritó révén is....(a képet a dédunokája , lányom tartja)

meg jut eszembe  lányom még az általános iskolájában , mikor betlehemesként festették a szereplő alakokat - rá Mária alakja jutott...

nos, elkezdtem verseket válogatni lányomnak küldendő - a dokukból válogattam, és másoltam ki

na és akkor jött a semmiből (vagy a tudatalattiból) ez a jelző ,  immaculate, a verseim másolgattam az elmúlt évből, lányomnak, a vele ill az én anyámmal kapcsolatos, anyás verseket...

és pont akkor jött ez az immaculate szó a fejembe ...a semmiből hirtelen és váratlan -először nem is tudtam a jelentését -

de nem akartam megszakítani a munkát a dokujaimmal
mondogattam hát magamban a különös szót, nehogy elfelejtsem

aztán több vers lemásolása után megnéztem az idegen szavak szótárában. (nekem az ártatlan jelentés előbb már felrémlett) de pontosan ezek a szinonimák szerepeltek a definicióban:

immaculata:  lat. vall. szeplőtelen (Szűz Mária dicsőítő jelzője) (makulátlan)

tehát egyértelműen rá van vonatkoztatva

úgyhogy megint Jézus anyjába ütköztem

tehát ez az első ötletemre, tervemre emlékeztetett, hogy Szűz Máriáról is írjak a lányom 33.szülinapjára...

hát nem merem változatlanul...

de azért ezt
s a szót legalább, ami ajándékba jött

és hogy hogyan is

mégis leírtam. 

ha setesután is
.......

de félreértés ne essék (mindig esik!:( nem tartom magam Szűz Máriához hasonlónak

de azt hiszem nem rossz példa lehet egy anyának (mint ikon, vagy archetipus). csak tragikus...

és gyermekeinknek is könnyebb sorsot kivánunk mint amilyen az ő gyermekéé volt

ne kelljen megfeszülni - semmilyen értelemben

se feláldozódni

még ha  hiszünk is csodákban és a feltámadás(ok)ban...


boldog szülinapot, és vidámat. lányomnak és pár nap múlva fiának - unokámnak!

s legyenek  önfeledten boldogok...minden időkben!