készült
egy 5 percre limitált interjúfilm velem. Egy országos versenyre,
középiskolásoknak, a feladatuk az volt, hogy beszéljenek egy
helyi holokauszttúlélővel. Hát nem volt nagy választékuk,
igyekezniük is kellett, én ráadásul olyan túlélő vagyok
akinek sok személyes emléke nincs is, ha egyáltalán…
illetve
nekem a személyes emlékem jelenné vált..
az
egész életem alapélménye ha úgy tetszik jelenné vált emléke,
az apám hiánya, ez számomra is szinte a filmben bukott ki belőlem….
Apám portréfotója a levéltári tábláról lejött a falról (a felvevő leleménye) de nagyon igaz lett így képileg is , ami szavakban
nehezen mondható ki, bár mégis....
hogy
ez a fantomfájdalom (a gyerekkori emlékkép után)...örök és
kitéphetetlen bennem
apám
megmozdult a falról
(azaz
a fénymásolt képmásolat, nem is az eredeti...hanem az öccse
felesége által Ausztráliából elküldött, kérésemre, a Jad Vasem
kérdőivére….) s most ide…
a
8 hónapos csecsemőkori képpemmel a kezemben,újra találkoztak…
találkoztunk(?)
könnyes
a szemem…
valóban.most
fáj az is ami „akkor” nem, immár hetvenkétszeresen
(a filmbe nem került bele , de az előzetes beszélgetéseinkbe
természetesen, hogy nem lehet folyton ezzel a tudattal kelni és feküdni…
és
h.I van egy immár 5 éves unokám is, apám dédunokája….
Ő
és az anyja: a lányom, letörlik a könnyeimet...)
Rövid, de tartalmas riport, fájdalmasan szép visszaemlékezés.
VálaszTörlésVigasztalásul azonban csak a Te mondataidat tudom idézni: "...nem lehet folyton ezzel a tudattal kelni és feküdni...".
köszönöm,de ez nem vigasz, hanem tény és védekezés
Törlésa vigasz a leszármazottaim, akik természetesen az apáméi is...
Tegnap megnéztem a facebook-on! Tetszett (hallhattam a hangodat is!), kár, hogy olyan rövid volt...
VálaszTörlésHogy életed alapélménye apád hiánya lett, nekem kezdettől fogva nyilvánvaló, mióta olvaslak...
eleve csak 45 perc volt a versenykiirásban megengedett idő. igy is túlléptük pár másodperccel .pedig az eleje le is maradt (a bőröndös képemmel kapcsolatos dolgok)...
VálaszTörlésa másik hosszabb lesz! (amit a nemzetközi egyetemisták csináltak/nak :)
igen , az apahiány valóban átszövi a z életem igy az irásaimban is ugye leitmotiv akár nyiltan ,akár bújtatva. De csak most fogalmaztam meg először ilyen evidenciaként...(figyeltem, utólag , még a kézgesztusokkal is nyomatékositva (a kérdés kellhetett hozzá)
jav nem 45 (jó is lett volna) 4-5perc!!! :) (maximum 5)
Törlésakartam irni kiegészitő kommentként egy hosszabb irást, de kommentkét nem lett elfogadva, mert ez (is?) túlment a megengedett karakterszámon,(ami 40096) de beirom külön posztkén! (bár eredetileg 1997-ben , 20 éve iram) (akkor megjelent a Makói Hétben, majd 2000-ben a Kép a képben c antológiában)
TörlésNagyon szép és megrendítő.
VálaszTörlésköszönöm
Törlés