2017. október 31., kedd

apámmal egy filmben

készült egy 5 percre limitált interjúfilm velem. Egy országos versenyre, középiskolásoknak, a feladatuk az volt, hogy beszéljenek egy helyi holokauszttúlélővel. Hát nem volt nagy választékuk, igyekezniük is kellett, én ráadásul olyan túlélő vagyok akinek sok személyes emléke nincs is, ha egyáltalán…

illetve nekem a személyes emlékem jelenné vált..

az egész életem alapélménye ha úgy tetszik jelenné vált emléke, az apám hiánya, ez számomra is szinte a filmben bukott ki belőlem….

Apám portréfotója a levéltári tábláról lejött a falról (a felvevő leleménye) de nagyon igaz lett így képileg is , ami szavakban nehezen mondható ki, bár mégis....

hogy ez a fantomfájdalom (a gyerekkori emlékkép után)...örök és kitéphetetlen bennem

apám megmozdult a falról

(azaz a fénymásolt képmásolat, nem is az eredeti...hanem az öccse felesége által Ausztráliából elküldött, kérésemre, a Jad Vasem kérdőivére….) s most ide…




a 8 hónapos csecsemőkori képpemmel a kezemben,újra találkoztak…

találkoztunk(?)



könnyes a szemem…

valóban.most fáj az is ami „akkor” nem, immár hetvenkétszeresen






(a filmbe nem került bele , de az előzetes beszélgetéseinkbe természetesen, hogy nem lehet folyton ezzel a tudattal kelni és feküdni…

és h.I van egy immár 5 éves unokám is, apám dédunokája….

Ő és az anyja: a lányom,  letörlik a könnyeimet...)






8 megjegyzés:

  1. Rövid, de tartalmas riport, fájdalmasan szép visszaemlékezés.
    Vigasztalásul azonban csak a Te mondataidat tudom idézni: "...nem lehet folyton ezzel a tudattal kelni és feküdni...".

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm,de ez nem vigasz, hanem tény és védekezés
      a vigasz a leszármazottaim, akik természetesen az apáméi is...

      Törlés
  2. Tegnap megnéztem a facebook-on! Tetszett (hallhattam a hangodat is!), kár, hogy olyan rövid volt...
    Hogy életed alapélménye apád hiánya lett, nekem kezdettől fogva nyilvánvaló, mióta olvaslak...

    VálaszTörlés
  3. eleve csak 45 perc volt a versenykiirásban megengedett idő. igy is túlléptük pár másodperccel .pedig az eleje le is maradt (a bőröndös képemmel kapcsolatos dolgok)...

    a másik hosszabb lesz! (amit a nemzetközi egyetemisták csináltak/nak :)

    igen , az apahiány valóban átszövi a z életem igy az irásaimban is ugye leitmotiv akár nyiltan ,akár bújtatva. De csak most fogalmaztam meg először ilyen evidenciaként...(figyeltem, utólag , még a kézgesztusokkal is nyomatékositva (a kérdés kellhetett hozzá)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jav nem 45 (jó is lett volna) 4-5perc!!! :) (maximum 5)

      Törlés
    2. akartam irni kiegészitő kommentként egy hosszabb irást, de kommentkét nem lett elfogadva, mert ez (is?) túlment a megengedett karakterszámon,(ami 40096) de beirom külön posztkén! (bár eredetileg 1997-ben , 20 éve iram) (akkor megjelent a Makói Hétben, majd 2000-ben a Kép a képben c antológiában)

      Törlés
  4. Nagyon szép és megrendítő.

    VálaszTörlés