2016. november 4., péntek

a deportálási történetem, ahogy Igó Éva elmondja a Central szinházban

véletlenül bukkantam rá...(azaz nem egészen, egy régi tanitványom emlitette, hogy keresi de nem találja a történetem egy megadott régebbi linken, és én utána néztem a googleon, és akkor meglepetésemre nem is szövegként, hanem a youtube-on találtam meg ezt a felvételt, amit néhány napja tett fel a Zachor alapitvány. Nekem is nagy meglepetést okozva ezzel. Ezúttal is köszönöm, nekik is és Igó Évának is, főleg... aki "megszólaltatta" a történetem azaz felolvasta , s igy!

(két éve a Central színházban hangzott el , (http://www.centralszinhaz.hu/hirek/464-felolvaso-maraton) - nem tudtam elmenni.. de így most ez nagy kárpótlás, nekem is - de talán tanulságos és élményszerű lehet másnak is:



11 megjegyzés:

  1. Köszönöm, hogy feltetted! Dokumentum és jó írás: egyszerre a mai és az akkori kislány szemeddel.
    A jó olvasás is méltó hozzá.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én is köszönöm a pozitiv észrevételeidet.
      én nem tudtam volna ilyen adekvátan felolvasni a saját szövegemet (lehetett volna), jobb volt kivülről hallgatni, persze nem tudtam külső személyként, de minek is, és úgy vettem észre , hogy az előadó is meg-megrendült...
      Nem volt tudatos, de jó ha egyszerre két idősikot érzékeltél..

      Törlés
  2. itt a teljes szöveg (a szinpaddtra korlátozva volt az idő, remélem jól húztam - bár a zárásnak igy egész más lett a végkicsengése)
    http://evekesemlekek.blogspot.hu/2012/03/deportalasom-tortenete.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos, a google nem adta ki az "évek és emlékek", azaz a közös blogunkban megjelent írásodat. Pedig mindannyian olvastuk, de jó lenne újra!

      Törlés
    2. szerintem meg kellene nyil ia (nekem megnyilik... le kell mésolni és beilleszteni újra a linket)

      Törlés
    3. Sikerült kinyitni.

      Megértettem most néhány dolgot, például, hogy miért érzik magukat bűnösnek, akik életben maradtak. Hogy miért bűn zsidónak lenni, vagyis honnan fakad ez az érzés. És mennyire hiábavaló együtt érezni, bocsánatot kérni. Ettől semmi sem változik. Pedig együttérzéssel olvastalak.

      Törlés
    4. talán most vitatkoznék, kicsit ,de akkor ezek szerint magammal is, ha az én írásomból vontad le ezt a következtetést...(?) elég nagy baj, ha az áldozatok érzik magukat bűnösnek, és nem a bűnösök... A túlélő is áldozat! A bocsánatkérés mit sem ér, de mégis csak a vétkeseknek kéne megtenni. De csak akkor van értelme , ha megbánással is jár. Ez nem változtat(na) a megtörtént szörnyűségeken, de legalább kicsit helyreállna a világ normális rendje, a kizökkent idő...("ó, kárhozat...") De háta tragédia, a katarzis nem "divatos" ma már, az irodalomban sem, nemhogy az életben.... (ez a "miért nincs bűnöm, ha van"... nem igazi bűnösség, csak érzet, kívülről rá(nk)ragasztott J.A.-nak pl soha senki nem mondta, hogy te jó vagy...miért hihette volna, hogy az.)

      Törlés
    5. Bonyolult történelmi és lelki háttere van mindennek. Elnézést, ha értetlennek mutatkoztam.

      Törlés
    6. igen, nagyon bonyolult! nincs miért elnézést kérned! azt viszont sajnálom, ha ennyire félreérthető is vagyok. de ez is a bonyolultság egy szegmense.Mindig mindent nem irhatunk bele egyetlen szövegbe, valamit mindig hangsúlyozunk, és ez vezethet torzuláshoz vagy arányvesztéshez. De épp ezért is mindent jó (lenne) mindig megbeszélni! minden észrevételed elgondolkoztat és az esetleges félreértések (vagy másként, máshonnan látások is )segítenek... Úgyanúgy nem láthatjuk ugyanazt se. mert máshonnan nézzük és másképp. ez áthidalhatatlan..de azért épitgetjük, épigessük a hidakat!

      Törlés
    7. Rendben van, hiszen sokfelől nézzük jó szándékkal és megértésre törekvéssel egymás történeteit.

      Törlés
    8. igen, azt hiszem (remélem), ez kölcsönös.

      Törlés