meglepődve
tapasztalom
olykor
szívesebben
tengek városomban
semmint
utaznék bármerre
szívesebben
tolom a biciklim
semmint
tekerném ráülve
szívesebben
rostokolok otthon
semmint
utcára kimennék
szívesebben
maradok az ágyban
semmint
frissiben felkelnék
........
meg
se lepődnék
ha
majd egy napon
szívesebben
halok
semmint
élnék (?)
2016. november
13
Én is észrevettem már a hajdani vágyak, örömök fokozatos "leépülését"...
VálaszTörlésVajon eljutunk egyszer a halál előtti lenyugvásig?...
remélem, nem (vagy ki tudja, lehet hogy egyszerűbb lenne igy? meg természetes folyomány). mindenesetre félve raktam ki ezt az irományt, és ha óvatosan is, de utólag a végére tettem a kérdőjelet, ha zárójelbe is... de máris feltettem egy újabb rögtönzést , régi fotó kapcsán, az bizakodóbb, ha a múlt is...
VálaszTörlésegyébként a bibliai ősapák élete ara tanit, hogy van olyan... életük betelvén tértek nyugovóra... (azt hiszem a jó halál a jó életen múlik... vagy ahogy Popper is mondta, ne legyenek maradékok, de hát épp ez nehéz... vagy mégse... ha csökkennek a váhgyaink...tanácstalan vagyok)
idetartozik, jut eszembe, harmincas éveim közepén kérdezte meg tőlem egy 50éves, hogy örökké akarok élni? meddig? (kicsit provokálhatott, de én nyugodtan és biztonsággal válaszoltam: AMIG LESZNEK VÁGYAIM. (és akkor azt hitten, ez egyenértékú az örökké-vel. már nem hiszem. sajnos.)