az évi soros Héttorony fesztivál eseményei idén, a Makovecz épitette Hagymaház-templom-kultúrházban egy kiállitás: Makovecz tanítványa, Csernus Lőrinc (3 éve főépítészünk) művei, A megnyitón érdekes eszmefuttatást hallani, már.már misztikusat, hogy hogy adódik át a kézfogásokkal az épitészi alkotóművészet, korokon át, egész az egyiptomi - haláluk után a fáraó által -istenitett épitészekig... jó hallani Rudolf Steiner nevét is., ő nagy felfedezés volt számomra (ha nem is rögtön az organikus épitészet, inkább a teo,-, majd antropozófiája miatt, de hát ezeknek az épületeknek is épp ez a lényege, az emberi (életbeni) metafora. Makón eddig 12 ilyen épületünk van, de épülőben a tervezett könyvtár is...
és itt látom a "régi" polgármesterünket, aki megalapozta mindezt, "szocialista" volta ellenére is mély barátságot ápolva , a jeles építésszel, s kölcsönösen tisztelve egymást... A Muzsikás együttes koncertjére megyünk fel a lépcsőn, a (volt) polgármester nagyobb léptekkel szedve a lépcsőket, elhaladva mellettem, köszön rám, jaj, mondom de ritkán lehet látni mostanában, ritkán, hagyja helyben (mint ki tudja miért, és tudatos és jogos a távolléte, de Makovecz ugye megérdemli, szólok utána, még többet is... válaszol vissza(utólag jut eszembe, miután kedvesen érdeklődik lányom felől, és üdvözli és további sikereket kiván neki) hogy az a még többet is ... ott maradt a levegőben, hiszen ő is többet érdemelne...viszont!
a Muzsikás muzsikál, népi harsány muzsikát, van egy előzenekara, amely meglep, különösen amikor a bánatos fuvós kis átalakítással elénekli nagybúsan, azt, hogy Maros mellett elaludtam, jaj de szomorút álmodtam....
a Muzsikás vendéghegedűst is hoz Angliából egy román hegedűművészt, Alexander Balanescut, együtt játszanak az itteni népi hegedűssel Bartók feldolgozást is, és egy fiatal lány oly szép és nemes egyszerűséggel, tartással és tisztasággal ad elő magyar népdalokat, hogy szegény Sebestyén Márta - akinek persze úttörő érdemei vannak a műfajban - nem meglepő, ha nem kap annyi felkérést már..
.A Muzsikás vezetőjének üstöke is teljesen őszbe csavarodott, nem most, és látom , hallom, mintha jobban, bravúrosabban, frissebben is játszana fiatalabb zenésztársa(?)... de az a fő hogy vannak, legyenek is, utódok , tovább vinni a hagyományokat
a tiszta hagyományokat, ha azok gyökeréig ásunk le, a különbségek el is tűnnek, csak az emberi mondanivaló és a gyönyörűség marad.
Nagyon szeretem olvasni az ilyen (és sok hasonló) élménybeszámolóidat. Nekem is örömöt okoz a te sokoldalú érdeklődésed, aktivitásod, és a gondolataid...
VálaszTörlésrégebben ez volt a blogom gerince, csak a kiszakadó érzések és azok (tán adekvátabb) kifejezései (versfélék) elcsábitottak újabban...de bennem is támadt egy hiányérzet....(bár az is igaz, hogy mostanában kevesebb beszámolnivalóm lett, külső eseményekről, hogy kevesebbet mozgok, utazok...:(
VálaszTörlésköszönöm a visszhangod!!!
csak a művészeteket említve, van itt szó építészetről, népzenéről, irodalomról is egy kevés. Jó volt elolvasni.
VálaszTörlésköszönöm, örülök :)
Törlés