in memoriam Kocsis Zoltán pianist
ez az ország egyre
súlytalanabb
értéktelenebb
most már zenétlenebb
súlytalanabb
értéktelenebb
most már zenétlenebb
sorra veszti értékeit el
ma Kocsis Zoltán
hallgatott végleg el
a zongorája
a zenéje
beteg szíve
verése
hallgatott végleg el
a zongorája
a zenéje
beteg szíve
verése
de hallgatom vég nélkül
felvételeit a youtubon
felvételeit a youtubon
csak valahogy máshogy
mint akkor….
mint akkor….
,,,azon a
régi koncerten
a húsz éves csoda
a mi kisvárosunkban
régi koncerten
a húsz éves csoda
a mi kisvárosunkban
még az apja kíséri
a szállodánkba
valósággal kisfiát
ki a zongoránál óriás
a szállodánkba
valósággal kisfiát
ki a zongoránál óriás
szememben később se
nőtt hatalmasabbra
nőtt hatalmasabbra
de az épp elég volt
elég lett volna
sokkal nagyobb
élethosszra
elég lett volna
sokkal nagyobb
élethosszra
ma egész este
csak őt hallgatom
így gyászolom
nem temetve
emlékezve
…….
csak őt hallgatom
így gyászolom
nem temetve
emlékezve
…….
az ember hal
de halhatatlan
a zenéje
de halhatatlan
a zenéje
2016 november 6
Szépen összefoglaltad, mit jelentett számodra Ő.
VálaszTörlésigen, épp ezért nem is teljes a kép
VálaszTörlésde remélem amit irtam, azt se csak "számomra" jelentette
VálaszTörlésTomi Ladanyi
VálaszTörlésCsodas verseket irtal regen. Ideje, hogy kijojj veluk.
Gonda Julia
TörlésA régiekkel? Azok jobbak voltak?
Tomi Ladanyi
TörlésNem osszehasonlitasrol szoltam, hanem arrol, hogy vedd elo es kozold le a regieket.
Gonda Julia
TörlésAzok gepelve vannak 3 vaskos dossziéban, papiron.ezeket meg eleve szamitogepre ide írom. (Tobb evtizedes versszunet utan s csak nehany éve újra verseket magam is meglepve
Klára Ódor
VálaszTörlésSzívemből szól.
Jorge Kecskeméti Kozma
VálaszTörlésazért az furcsa gondolat hogyha sok tízezer nagy ember közül egyiknek lejár az ideje...akkor azt mondjuk h az
ország egyre súlytalanabb...úgy is gondolhatnánk h ahol sok hírneves elhunytra emlékezhetünk...ott az az ország egyre tekintélyesebb...a mai világban egy költő biztasson. csakazértis.
Klára Ódor
TörlésSzerintem nem furcsa. Egész más érzés, ha vki még el és alkot, mintha már múlt idő. A költő dolga nem a biztatás szerintem, hanem olyan érzelmek megfogalmazása, amire én képtelen vagyok, csak hordom magamban. De, nyilván, ez csak az én véleményem.
Gonda Julia
Törlésno, kedves Kozma György 64 évesen még senkinek nem jár le az ideje! (és maga Kocsis Zoltán beszélt egyszer erről, hogy a halál elfogadható, de nem akármikor , ha valakinek még tele van a bőröndje, (még alkothatna), és épp Bartókot emlitette példának , aki napra pontosan szinte ugyanennyi évesen távozott, mint most ő, aki épp az ő munkáinak újra kiadását ezek szerint már nem tudhatja befejezni.... A másik, ha valami a súlyából veszit, akkor súlytalanabb lesz... ez országra is érvényes...ebben az évben különösen sok a (súly)veszteség...
Gonda Julia
Törlésno és persze , „minden halállal én leszek kevesebb”.
Berger Nándorné Máté Anikó
VálaszTörlésNagyon tetszik a vers Julika.
Gonda Julia
Törlésköszönöm, csak úgy kifordult belőlem... nagyon emlékezetes maradt az a régi makói koncertje ... úgy marad meg bennem.. fiatal és fergeteges zongoristaként...
Katika Szekeres Ferencné
VálaszTörlésCsodaszép.
Zsófi Bodor
VálaszTörlésA nagy művészek így élnek , azaz addig él míg dolgozni tud.....
Gonda Julia
Törlésaddig és úgy dolgozik mig meg - (bele?:) nem hal... 🙁
Maria Boleman
TörlésDe ha már meg kelle halni, akkor így a csucson. Most már csak a felvételek maradtak.