2016. november 7., hétfő

in memoriam Kocsis Zoltán pianist

in memoriam Kocsis Zoltán pianist
ez az ország egyre
súlytalanabb
értéktelenebb 
most már zenétlenebb
sorra veszti értékeit el
ma Kocsis Zoltán
hallgatott végleg el
a zongorája
a zenéje
beteg szíve
verése
de hallgatom vég nélkül
felvételeit a youtubon
csak valahogy máshogy
mint akkor….
,,,azon a
régi koncerten
a húsz éves csoda
a mi kisvárosunkban
még az apja kíséri
a szállodánkba
valósággal kisfiát
ki a zongoránál óriás
szememben később se
nőtt hatalmasabbra
de az épp elég volt
elég lett volna
sokkal nagyobb
élethosszra
ma egész este
csak őt hallgatom
így gyászolom
nem temetve
emlékezve
…….
az ember hal
de halhatatlan
a zenéje

2016 november 6


18 megjegyzés:

  1. Szépen összefoglaltad, mit jelentett számodra Ő.

    VálaszTörlés
  2. igen, épp ezért nem is teljes a kép

    VálaszTörlés
  3. de remélem amit irtam, azt se csak "számomra" jelentette

    VálaszTörlés
  4. Tomi Ladanyi
    Csodas verseket irtal regen. Ideje, hogy kijojj veluk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gonda Julia
      A régiekkel? Azok jobbak voltak?

      Törlés
    2. Tomi Ladanyi
      Nem osszehasonlitasrol szoltam, hanem arrol, hogy vedd elo es kozold le a regieket.

      Törlés
    3. Gonda Julia
      Azok gepelve vannak 3 vaskos dossziéban, papiron.ezeket meg eleve szamitogepre ide írom. (Tobb evtizedes versszunet utan s csak nehany éve újra verseket magam is meglepve

      Törlés
  5. Klára Ódor
    Szívemből szól.

    VálaszTörlés
  6. Jorge Kecskeméti Kozma
    azért az furcsa gondolat hogyha sok tízezer nagy ember közül egyiknek lejár az ideje...akkor azt mondjuk h az
    ország egyre súlytalanabb...úgy is gondolhatnánk h ahol sok hírneves elhunytra emlékezhetünk...ott az az ország egyre tekintélyesebb...a mai világban egy költő biztasson. csakazértis.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Klára Ódor
      Szerintem nem furcsa. Egész más érzés, ha vki még el és alkot, mintha már múlt idő. A költő dolga nem a biztatás szerintem, hanem olyan érzelmek megfogalmazása, amire én képtelen vagyok, csak hordom magamban. De, nyilván, ez csak az én véleményem.

      Törlés
    2. Gonda Julia
      no, kedves Kozma György 64 évesen még senkinek nem jár le az ideje! (és maga Kocsis Zoltán beszélt egyszer erről, hogy a halál elfogadható, de nem akármikor , ha valakinek még tele van a bőröndje, (még alkothatna), és épp Bartókot emlitette példának , aki napra pontosan szinte ugyanennyi évesen távozott, mint most ő, aki épp az ő munkáinak újra kiadását ezek szerint már nem tudhatja befejezni.... A másik, ha valami a súlyából veszit, akkor súlytalanabb lesz... ez országra is érvényes...ebben az évben különösen sok a (súly)veszteség...

      Törlés
    3. Gonda Julia
      no és persze , „minden halállal én leszek kevesebb”.

      Törlés
  7. Berger Nándorné Máté Anikó
    Nagyon tetszik a vers Julika.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gonda Julia
      köszönöm, csak úgy kifordult belőlem... nagyon emlékezetes maradt az a régi makói koncertje ... úgy marad meg bennem.. fiatal és fergeteges zongoristaként...

      Törlés
  8. Katika Szekeres Ferencné
    Csodaszép.

    VálaszTörlés
  9. Zsófi Bodor
    A nagy művészek így élnek , azaz addig él míg dolgozni tud.....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gonda Julia
      addig és úgy dolgozik mig meg - (bele?:) nem hal... 🙁

      Törlés
    2. Maria Boleman
      De ha már meg kelle halni, akkor így a csucson. Most már csak a felvételek maradtak.

      Törlés