tán hogy a veszteséget igazán felmérjem, vagy pótoljam... nem csak zenéket hallgattam Kocsis Zoltántól, a halála óta eltelt időben, hanem interjúkat, nyilatkozatokat is....az egyikben megragadott egy csak úgy mellékesen elmondott tény, hogy ír naplót (legendás memóriája ellenében is ,illetve annak hiányait pótlandó, mert mint mondja az emlékezet attól is függ, a dolgok előhivhatósága, hogy hogy tesszük be az agyunkba, milyen az a közeg), nos nem mindent jegyez meg azért, de naplót ir, ezt kompenzálandó, s mikor rákérdezett a riporter, hogy csak slágfortokba vagy teljes mondatokban e...határozottan és önérzetesen kijavította: irodalmi igénnyel írom.... (mi mást tehetne egy perfekcionalista...mondom én)
nekem ez rögtön felkeltette az érdeklődésem, és arra gondoltam, ha könyvkiadó lennék, biztos próbálnám megszerezni azt a naplót, hogy ismerjük meg, s minél többen... Említettem is valakinek, aki azt mondta, ez biztos nehézségekbe ütközne , jogdij, egyebek, de amúgy is, K Z csak a zenéről írhatott,
hát nem. sőt, még a zenéről is úgy beszélt, hogy sokkal tágabb, ha úgy tetszik univerzális távlatokba helyezve, erről épp tegnap meg is győződtem... egy kedves és figyelmes netes ismerősöm írta fel a csettüzenőfalamra, hogy ha gépnél vagyok hallgassam meg, "épp most megy az m5-ön....... a Kocsis Zoltán intim megvilágításban c dokumentum film. kortársak elevenitik fel a vele való találkozást" Szerencsére, nem csak róla beszéltek, hanem őt is lehetett hallani a zongora mögül pl Bartókról, meg az istenhitéről...Kocsis Zoltán igenelve a zsidó vallás monoteizmusát, feltételezte, hogy Bartók istene is ilyen....akinek tilos a nevét kiejteni, ábrázolni...hiszen, ha létezik, fel se fogjuk fogni, nem tudhatjuk ki az,mi az,, hol van jelen..nem foghatjuk fel, mi hozta létre, mi mozgatja ezt a mindenséget, mert valami biztosan (itt már észlehetően a maga gondolatait is mondta -
s nem a zenéről, és nagy költőbarátját is felidézte: Pilinszkyt, aki meg József Attilát,, mielőtt megállapitotta, hogy Bartók belül mindig gyermek maradt (nem külsőre persze),hanem a szó legnemesebb értelmében, s hogy mindig a gyerek mondja ki benne is az igazságot és ébreszti rá a helyes útra)- nos Pilinszky József Attilára azt mondta, hogy nem csak tiszta hanem ártatlan is volt... s Kocsis Zoltán sajnálkozva jegyezte meg , hogy kár, hogy az ártatlanság rá már nem vonatkozhat....
hallgattam volna, hallgatnám még... akármiről... akármeddig...
de ennél a pontnál sajnos nem csak az interjúnak lett vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése