Ezt a fotót küldte el nekem hollandiai zongoraművész nagyanyám 1958ban.
egy újságlapról, kisérő szöveggel (ki kéne keresni a levelek közt...)Én hegedültem (Bösendorfer zongoránk háborúbeli ellopása miatt főleg, de szerettem a hegedűt is, jobb hiján?), s nagyanyám tán igy is akart buzditani a (több) gyakorlásra (mert gyakorolni nem nagyon szeretettem(?)
megmaradt bennem a szimpatikus és tehetséges zongorista kortársfiúképe, ezért is ismerhettem föl, évtizedek múltán, a fb lapjain(persze láttam őt , karmesterként is, de nem ismerhetem föl benne a korábbi kisfiút)...korábban
Daniel Barenboim!
hát ő most volt 84 (én meg mindjárt 83)
megöregedtünk
s én már (sajna) nem is hegedülök, árválkodik a sarokban tokjában, lehangolva a hegedűm :(
a zenét viszont egyre inkább imádom! (ahogy öreg nagyanyám öregségemre meg is jósolta)
****
Ma ünnepli születésnapját Daniel Barenboim (Buendos Arires, 1942. november 15.) argentínai születésű izraeli zongoraművész, karmester.
Daniel Barenboim (Buenos Aires, 1942. november 15.) argentin születésű izraeli zongoraművész, karmester. Berlinben él; Argentína, Izrael és Spanyolország állampolgára, továbbá – 2008 januárja óta – a Palesztin Nemzeti Hatóság útlevelének is birtokosa. Nagyszülei askenázi zsidók. Főként Mozart és Beethoven műveinek előadójaként ismert.
Itzhak Perlman – Beethoven: Violin Concerto
(with Daniel Barenboim, Berliner Philharmoniker)
Palesztin-zsidó karmester-fenomén, ő az első zsidó a világon, aki izraeli-palesztin kettős állampolgár és ő a ma élő legnagyobb dirigensek egyike.
Csodagyerek volt és világpolgár: öt éves korában kezdett zongorázni tanulni, először az édesanyjától, aztán a papájától, más zongoraoktatói nem is voltak egész életében. Hétévesen adta az első koncertjét Buenos Airesben, tízévesen pedig, amikor nemzetközi karrierje elindult, Izraelbe költözött a családjával. Két év múlva Salzburgba kerül karmester-tanoncnak és megismerkedik azzal a Wilhelm Furtwänglerrel, aki végigvezényelte Németországban a Harmadik Birodalomnak mind a 12 évét és ezt sokan nehezen bocsátották meg neki még akkor is, ha a vezénylésen kívül egyebet nem is tett Hitler szolgálatában. A kis Daniel Barenboimmal azonban – mindettől függetlenül – kölcsönösen és egy életre elbűvölték egymást: az ünnepelt azóta is példaképének tekinti Furtwänglert, aki már ekkor kivételes „jelenségnek” tartotta a 12 éves fiút.
Huszonöt évesen az addigra már bőven világhírű művész a hatnapos háborúban a fronton szervezett előadást izraeli katonáknak csellista menyasszonyával, Jacqueline du Prével, aki betért zsidónak és a felszabadított Siratófalnál házasodott össze Barenboimmal. Egyik tanújuk maga Zubin Mehta volt, aki már együtt dolgozott akkoriban az Izraeli Filharmonikusokkal. „Mivel nem vagyok zsidó, ezért átmenetileg átneveztek Moshe Cohennek, így lettem elég kóser ahhoz, hogy tanúskodjak”- mesélte a nagy napról Mehta.
Barenboim még a ’73-as jom kippuri háborúban is a fronton zenélt feleségével, akinek ebben az évben diagnosztizálták gyógyíthatatlan betegségét, a sclerosis multiplexet, amely lezárta zenészi karrierjét és mindössze 14 évvel később az életét is.
Barenboim szolidáris Izraellel, az Öböl-háború idején gázmaszkban vezényelt Száddám Husszein Scud-rakétáinak esőjében, de a palesztin területek katonai kontrolljáról azt gondolja, hogy „erkölcsileg rémisztő, stratégiailag hibás” és hosszú távon „Izrael puszta létezését is veszélyezteti”.
A Wolf-díj átvételekor a Kneszetben tartott beszédében is kitért minderre:
„Nyugtalanul kérdezem ma is Önöktől: El tudunk tekinteni attól, hogy minden nagyszerű eredmény ellenére is egyre mélyül az a szakadék, amely az Izrael Függetlenségi Nyilatkozatában foglaltak és az állam pillanatnyi valósága között tátong? Egy másik nép megszállása és elnyomása megfelel a Függetlenségi Nyilatkozat szellemének? Van értelme az olyan függetlenségnek, amely mások alapvető jogainak megtagadásán alapul? Megengedheti magának a zsidó nép, amelynek története üldöztetések és szenvedések végtelen sorozata, hogy mások jogai és szomszédainak szenvedései iránt érzéketlenséget tanúsítson?
Megengedheti magának, hogy egy irreális álom megvalósulásától várja a konfliktus végét ahelyett, hogy igazságos gyakorlati megoldásokat keressen?”
Barenboim és azóta elhunyt palesztin irodalomtudós barátja, Edward Said még közösen alapították meg a „Nyugat-Keleti díván” nevű zenekart, amellyel lehetővé tették tehetséges izraeli zsidó és palesztin művészek számára, hogy együtt zenélhessenek a kölcsönös megértés szellemében.
Barenboim több ízben is fellépett a Palesztin Autonómia területén, 2008-ban, a világ első izraeli zsidójaként, palesztin állampolgárságot is kapott: úgy remélte, az, hogy elfogadja, közelebb vihet a békéhez. Voltak, akiket annyira felháborított a gesztus, hogy a Mester izraeli állampolgárságának visszavételét követelték, de hivatalosan ennek még a lehetősége sem merült fel.
A ma 83 éves ünnepelt, a hét Grammy-díjjal kitüntetett Daniel Barenboim már 74 éve, hét éves kora óta zenével próbálja meg közénk csalogatni a békét.
Daniel Barenboim – Chopin (2010)
Boldog születésnapot!!!
