valahogy igy vagyok a életemmel, mint ezzel a ruhával
már szétnyűttem, kirongyolódott, - tán a vállamon vitt súlyos táska kezdhette ki - én előveszem a cérnát, tűt,a varródobozomból, s kínlódva műstoppolni kezdem
nem akarok, nem tudok megválni tőle
nem lesz tökéletes, de remélem, még megteszi egy darabig
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése