Bár lányom megjegyezte hogy ne tegyek fel képeket a temetésról,mert az intim
most mégis megteszem: (mea culpa)
nekem emlék, szivbemarkoló, ha már személyesen nem is lehettem jelen
meg is rendültem, úgy mintha jelen lettem volna
már a kezdő képsornál, amikor megjelent a temetési menet,a férfiakkal, akik vállukon vitték... a koporsót
ami a zsidó vallás szerint egyszerű de magasztos volt
sokan voltak, elsősorban a rokonok, hozzátartozók, (nagyjából öket ismertem fel) és a nem ismert barátok..
a lányok férjeikbe kapaszkodtak, egyik férj beszélt is, meg unokavő is, meg unokalányok közösen, (testvérek) elcsukló hangon, meg a lányok közül (Debby a legöregebb tán leghűségesebb,) beszélt is, a végén elcsukló hangon és fejük fölött a zokogó esővel. Mert az is megérkezett az égből. Az ég is siratta Ottót...
a temetés nem a sirásók dolga volt...
a legvégén (ők is )elmondhatták a kaddist, amit az eső miatti mikrogfon hiányában nem hallhattunk
ahogy életében is áldott volt ahogy halhattuk is a beszédekben: blessed
A „Báruch dáján háemet”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése