végre, végre lementem a Marosra
szinte egész nyáron nem, félve a kánikulától
pedig az odavezető út egész kellemes, mert árnyas volt
direkt hétköznapot választottam, tömeget elkerülendő, s elégedetten nyugtáztam is azt az egyetlen biciklit, mi a strand előtt árválkodott...bent se voltak sokkal többen...eleinte, hanem hamarosan mindenki a nyakamra jött
előbb egy hat tagú család , 4 gyerek, férj-feleség , s szó szerint a nyakamon...
el is vándoroltam egy másik, belsőbb (puhább) fekhelyre,mig órakig fújták be magukat háromszoros rétegben, valamikkel,,, egy egész drogériát...csak a szagát éreztem,,,szerencsére, nem került rám is
az anya kent be mindenkit a 4 gyereket sorba, a férjét s végül magát is, de olyan lassúsággal, és birtoklással,minha mindenkit be is akarna kebelezni
a férj meg a gyerekeket fújta le, akik sorba széttárt karokkal álltak meg előtte, mint valami szertartás előtt,s fordultak is meg, annak rendje-módja szerint
szerencsére lementek az alsó szintre - egy nagy labdával - csak a cuccaikat hagyták fent
előbb jöttek új emberek, akik beszédbe elegyedtek velük, hogy ott folytatják ahol tegnap abbahagyták? s az is kiderült hogy a 4 gyerek közül nem mind az övék van 2 rokon is (nyugodtam meg)
az új telepesek köré viszont hamar egy egész s egyre növekvő társaság került, akik hangoskodása (pletykálkodása) betöltötte a teret (terem)
hol ide, hol oda menekültem, lentre a homokszigetre nem mertem bár csábitott a (bokáig érő) Maros is... de oda nagyon tűzött a nap.
és az öltözőket lezárták illetve egy nyitva maradt ugyan, de azt nem lehetett belőlről lezárni, igy hagytam magamon a ruhám, s a fürdőruhám a lábam alatt...
rájöttem, lányommal folytatott telefonbeszélgetés közben, (s miközben unokám bekiabálta ironikusan, hogy jelentsem fel az engem zavaró embereket) hogy igen, úgy látszik mizantrop lettem (megint) (lehetnek ilyen korszakaim)
pedig a Marost imádom (imádtam?)
lehet hogy már minden jó múlt idő?!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése