anyám hit(t)e

 két esetet meséltem el lányomnak anyám"vallási életéből" , tán többször is, -érdekességüknél fogva -, amiből azt a téves következtetést vonta le, hogy anyám csak ezekkel foglalkozott, ezeket tarthatta be

az egyik a hosszú napi bőjt volt, amit minden évben megtartott, egyszer egy nappal előbb (hiszen Makón senki se volt szinte rajta kivül ilyen, és eltévesztette a dátumot, )

a másik a mai nap,  tise bov, amit azért tartott és tartatott be, (velem is), mert ilyenkor, e gyásznapon, tilos a fürdés, és engem se engedett ilyenkor a Marosta, vagy meg kellett igérnem, hogy nem megyek vizbe..., nem úszok...

a következtetése persze téves

de elgondolkodtat, hogy milyen kevés  és hiteles dolog őrződhet meg rólunk halálunk után)

a másik meg : anyám hite

élete vége felé gyakran mondogatta, hogy mennyire irigyli azokat , akik fenntartás nélkül tudnak hinni (a túlvilágban) 

ő nem mondom hogy nem hitt, ez nagyon távol állt tőle, de azt se hogy fenntartás nélkül tudott hinni... (hogy szeret ett volna, az egész biztos)

azt hiszem, úgy lehetett mint én (voltam?)

de azt hiszem ez azóta megváltozhatott, ahogy bennem is , méghozzá ő változtatta meg... a halálon túl, életen innen....