hol van a lányom?!

 kispostára megyek, a leveleimért, fához támasztom a biciklim, mögötte 2 úr beszélget, valami olyat kapok el, hogy majd a függönyök mögött dől el minden, mi másról beszélnének, felbolydult méhkas az egész város (ország?), köszön egyikük fogadom, úgy látom nekem, de mögöttem is fogadja egy nő, aki a falnak támasztja épp a biciklijét

van egy levelem, visszajövök, a táskámba rakom, s rájövök, tán nem is ismerem azt aki köszönt, - olyan idegenszer az arca -, hiszen a mögöttem levő nőnek köszönhetett

rá is kérdezek, de azt mondja, mindkettőnknek köszönt

és ismerjük is egymást

persze, akkor mégis csak a muzsikus a fia . mondom

mire a másik férfi rávágja:  a maga lánya meg izraelban van!

micsoda?, már miért lenne ott, ja, merthogy zsidók vagyunk -  bukik ki dühösen belőlem

beszaladok a nagypostára, a távhőcsekkemmel, tömve van, visszafordulok

a biciklimhez, még mindig ott sutyorognak

elköszön a muzsikus apja

a másik meg ideszól, hogy ő nem haragszik rám

de hát miért is haragudna ő. semmi oka rá....

neki

elképesztő