nem szokásom, de a napokban kivételesen fel kellett hivni a lányom telefonon a déli órákban, tehát a kiadóba, a munkahelyén...
rögtön rendelkezésemre is állt, meg is válaszolta halaszthatatlanul sürgős kérdésemet , mire már nem is emlékszem, de arra igen, hogy meglepően KOMOLY volt a hangja. Rá is kérdeztem
egyszerű volt a válasz és nyilvánvaló: a munkahelyemen vagyok!
(most eszembe jut az én munkahelyem, a gimi, azt hiszem én is komoly voltam ott, komolyabb mint általában, pedig amúgy is eléggé...
hát most igy, utólag, nem is tudom, hogy kellett volna-e...a fehér köpennyel a komolyságot is magamra ölteni?!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése