nyolcvankét éves lettem én
de nem írhatok költeményt
ajándék se nem kell nekem
se magamtól, se mástól sem
nyolcvankét évem elszelelt
nyugdíjas létem nagy teher
vagyok
s halok
addig is még firkálgatok
József Attila nem vagyok
őt tanítottam évekig
csak középiskolás fokon,,
szavad
szavam
ott visszhangzik egy darabig
aztán az se, csak csönd leszek
ha levonul az életem
ne irigyeljen senki sem!
de a te versed ott lebeg
sirom felett szobrod felett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése