12 éves unokám teljesen önállóan közlekedik a hatalmas Budapesten (kilómétereket)
(a legújabb fejleményt tegnap este tudtam meg, jó hogy utólag...
eszembe jutott hogy én 2 évesen "elvesztem" BUDAPPESTEN 1945 BEN
AZ ÓVODA KAPUJÁBÓL CSELLENGTEM EL, NAGYOBB (UTCA)GYEREKEKhez csatlakozva...
ezt már többször elmeséltem, mindannyiszor az "elvesztem" szót használva, s mindannyiszor lányom felháborodását kiváltva, aki mindannyiszor kijavítja az "elvesztem" szót ...ekképp: "te nem elvesztél, téged elvesztettek..
és akkor kezdem előlről (de eddig úgy tűnt, hiába...)
most elküldtem neki msn. azt a fotót
(amin ugyan már 3 is vagyok, anyámmal, aki eredetileg elküldte az elveszésem évfordulóján rokonainknak, kiktől visszakerült, ime a hátlap szövege:
:kissé kifakult a ceruza, de átirom vonatkozó részét:
"......abból az alkalomból, hogy szerencsésen és csodálatos módon meglett az elveszett gyermek... A "csacsa" gyerek . Egyúttal emlékére a felgyógyulásomnak. Dusi és Julika (egy éve Makó, 1946 aug 26"
tehát szerinte is "el-vesz-tem"..
****
(egyébként Örkény jól érti ezt az egészet ime az egypercese "róla"
én is azért "szökhettem meg" hogy az ő szavával éljek, mert az óvodában se voltak "őrök" a kapuban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése