bekapcsoltam a Bartókot ebben a nagy csöndben, ami vasárnap körülvesz, remetei magányomban
kedves ismerős dallam fogad Hacsaturján Kardtánca
több feldolgozásban, átiratban, variációban (de nekem aza eredeti, lendületes, friss, tetszik)
mintha csak emlékeztetni akarna gyerekkorom egyik nem épp kellemes epizódjára
óriási lelkesedéssel beszéltem kis játszótársamnak az épp akkor felfedezésként hatott, először hallott Kardtáncra, ami teljesen meagával ragadott, szinte kihozva a dsodromból, s s lelkendezve vég nélkül áradoztam a zeneszerző Hacsaturjánról
de csak értetlen, kaján kinevetés volt a válasz, és egy gúny név, a Kacsaturi...
igaz , voltam én hegedűs rajongásom miatt , Jehudi Menuhin után? Jehuda Menuha is! (de ez már gimnáziumban volt, hol első hegedűs (sőt tulajdonképpen koncertmester voltam a gimizenekarban (nomeg a konziba jártam,) de érdekes, ezért a "becenévért" nem is haragudtam! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése