2019. március 29., péntek

lányok és anyák

anyu valószínű olvashatta a kamaszkori naplómat, bár sose árulta el, sőt nem is beszélt róla, amiket onnan tudhatott, de sejteni lehetett...közvetve, cselekedeteiből is

nem haragszom érte, mindig csak jót akart, és segíteni


de a lányom, ha megtudná....

ja, amúgy nem is olvasom. pedig mostanában  mellette alszom...., a polc mellett, ahol van, -sok érvényét vesztő anakronisztikus dolog közt

furán érzem magam lányom gyerek- és ifjúkori relikviái közt, amiket itt hagyott, elhagyott

de én vagyok mind között a legfőbb anakronizmus!


(mit csináljak, ha a lakás egyetlen kényelmes fekhelye lányom régi szobájában van?)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése