most az jutott eszembe milyen lehetett az én alapszókincsem, milyen szavakra épülhetett föl... a lágerben (mert hogy másféltől két és fél évig ott éltem)
meg arra is, hogy félénk azért nem lehettem, hiszen zsúfoltan emberek közt éltem...
s tán ennek is köszönhető, hogy amikor elvesztem (ennek oka is érdekes lehet, "megszöktem" az óvodából egy szombat délután, merthogy lehetett, mert ott nem voltak őrők, csak egy házmester bácsi, aki épp lement a pincébe s engem fent hagyott... l. Örkény)
szóval tán a bátorságomnak is köszönhetem meg a fesztelenségemnek , hogy azon a színházi előadáson képes voltam felkiabálni a színpadra a Karádyinak... annak a néninek olyan a hangja, mintha bácsi volna!
hát így állunk....
a rossznak is lehet jó oldala
SZ.M. Képzelem, hogy örült Neked Karády!:) Már, ha hallotta.
VálaszTörlésPERSZE, MIAZHOGY KIHIVOTT, A KARJÁBA VETT, FELEMELT, HÁT IGY LETTEM MEG! :) (a nagybátyámé volt a szinház!)..s különben sem suttogtam, hanem kiabáltam!
VálaszTörlésEszembe jutott az első mondatom: "MAMI, KENYÉR!"
VálaszTörlés