2019. március 7., csütörtök

gyerekmúlt

nézem a régi képeket
gyerekem régi arcát
ott van a mostani mögött is
tudom, csak eltakarják
a ma egészen más 
dolgai, alanyai, személyei
nem is emlékszik már
milyen volt "gyereknek lenni"

3 megjegyzés:

  1. A.Sz. Lehet, hogy mégis emlékszik valahol....mint mindannyian

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gonda Julia
      Hat persze hogy! sajnos en szelsoseges vagyok es mindig tulzok.de ez itt konkret utalas gyerekkori verskotetere!
      Válasz3 é.Módosítva
      Tomi Ladanyi
      Szep hosszu alvas utan az ebredes nem mindig boldog ...

      Törlés
  2. Nagy Ágnes
    Ilyen!
    Válasz4 é.
    Gonda Julia
    milyen?
    Válasz4 é.
    Tiborné Kaposi
    ...ha kéretlenül válaszolhatok, írok én Ágnes helyett, hogy én mit gondolok a régi-mai arc mögé. Szerintem a vidámság feltétlenül megmaradt, ez sok felvételén tettenérhető. Ugyanakkor megvan benne a mindenféle "alanyokhoz, személyekhez" szükséges alkalmazkodó képesség, ha nem a könyvek körül dolgozna, kiváló riporteri és beszélgetős képességeivel jó tévés szakember is lehetne akár. Az anyai szerepében is hasonlóan jó képességűnek gondolom, mint a munka "fronton".😉🥰


    Nagy Ágnes
    Gonda Julia - bocsánat! de egy vidám grafikát bütyköltem korábban ide, azt hittem-gondoltam , hogy meg is jelent a képe. Szóval: olyan ..., aminek nem is találom már a képét.

    Gonda Julia
    Nagyon szórakozott vagy ujabban.raadasul ez a vers egyaltalan nem vidam!

    Nagy Ágnes
    Most meg aztán valóban nagyon szórakozott(?), vagy inkább feszült és kapkodó...! Nagynéném temetésére igyekezvén autóval nekem hosszú és ismeretlen útra, egyedül ülvén a volánnál és még időben sem nagyon voltam tisztában, hogy megérkezem a kezdésre. Idősb barátném előtte való este belém oltotta, hogy az esetleges úti bajok kivédésére milyen óvintézkedéseket tegyek. Rendesen magamba is szívtam a lényeget, hogy valami lesz. Én eltévedni szoktam, ami nem is lett volna baj egy más típusú eseményre igyekeztemben. Keményen nyomtam a gázt, de a nagy feszültség és a sebesség túl vitt a lekanyarodás fontos elágazásánál. Innen kaland volt az út és látványban csoda, de most nem egy csodára igyekeztem, hanem temetésre. Utolsó pillanat utáni pillanatra , de megérkeztem, mindenem reszketett belül. Duplán, mert a meghatódottság is... Gyorsan vissza szerettem volna indulni, hogy túl legyek ezen a különös feszültségen, de kiderítették okos és szemfüles fiú emberek, hogy baj van az autó hangjával. Belenéztek és kiderült, hogy valóban nagy baj van, nem is jöhettem véle haza. A jó rokonság szállított vissza, de igazából nem csoda, hogy egy kicsit "megkergültem". Haza úton a telefon és a facebook kéznél volt, hogy a 200 km-rel száguldó autóban lefoglaljam magam. Így sikerült mások előtt is SZÓRAKOZOTTNAK mutatkoznom. Most egy ideig autóm sincs, ettől is kicsit... Hm? No. és bocsánat, hogy zavart okoztam!

    Gonda Julia
    vigyázz jobban magadra, az csak jó hogy nincs autód! (de az a 200km-es sebesség e hangzik túl jól!, azt is megnézném mibe ülök)

    VálaszTörlés