célirányosan az Ifjúsági Házba megyek, Szegeden, így leszállok már a buszállomás előtt a távolsági buszról , a hídnál, pár lépés, villamos, 2 megálló, megint pár lépés, és már célban vagyok, az Ifjúsági Házban, azért is picit, olyan két és fél órával kezdés előtt, hogy biztos legyen jegyem Grecsó könyvbemutatójára, és netán lányom is "elcsíphessem", ők már fél háromkor elindultak, Pestről kis busszal... de még nem jönnek... közben kiszaladok Radnótiékat fotózni a szomszédos Radnóti gimi elé, mire visszaérek, s épp hogy leülök egy asztalhoz, épp jön Grecsó az IH-ba, oda szólok, Krisztián, Timi? Már fent van szóljak neki?...ne a világért se intem le, de már jönnek is le a lépcsőn Timiék, (persze szólt is Krisztián, de amúgy is) villámfotózás után (minek láthatóan nem örül!)
mennek tovább megnézni a Vera könyv szegedi helyszíneit...("Vera hazalátogatott", mellesleg én is pont ebben az épületben laktam 5 évig,,,ott a tanulónk az árkád fölött, oldalszárnyban pedig a kollegiumi szobáink.,,,
(
megveszem a könyvet , kapok mellé 1980-as kártyanaptárt meg egy képeslapot, mindegyik az én szegedi éveim szimbólumával is: a Hősök kapujával
meg jó kávét iszom még melléjük
s amjnt bevetem magam egy kanapéra, töltöm a mobilom, közben jön régi tanárom (nekem is, lányomnak is, sőt Grecsónak is Ilia Miska bácsi.... Grecsót keresi, mondom már fent vannak, megy is kísérőjével lifttel
aztán lányom is lezöttyen mellém vagy egy teljes öt percre megjőve a szegedi kiruccanásról
Ilia vezeti be a bemutatót, főleg arról beszél, hogy mennyire szegedi ez a könyv, és beleillik a szegedi könyvek sorába (Temesi, Zalán, Darvasi, Szilasi), azokéba akik be akarták kebelezni ezt a várost) és hogy Vera hűséget jelent, Grecsó hűségét is Szegedhez, mert nem is igaz, hogy fikció...
Grecsó nagyon figyel és később megjegyzi hogy de fikció
node akkor jó egy fikció, ha valóságnak tűnik, erősít rá Morcsányi a beszélgetés moderátora (aki nagyon reklámozóan vezeti a bemutatót, sajnos, mert nincs szükség rá)
a könyv mint minden Grecsó könyv siker, nagy az érdeklődés iránta, alig férünk a szoros hosszú sorokban (én a 18-ba kaptam már csak jegyet)
Kováts Adél érdekes részleteket olvas fel, amiből nyilvánvaló, hogy Vera , egy negyedikes kislány, szemszögéből látjuk a dolgokat, mikropszichológiával és aprólékos, éles megfigyelésekkel....
Egy csellista közben-közben gyönyörűen zenél (improvizál:)
Grecsö kérdésekre válaszolgat
és a legvégén mintegy ajándékként felolvastatnak vele 3 verset a legújabbakból (merthogy kataklizmák után vagy közben verseket szokás írni)... (de előbb még bon motként megjegyzi hogy Turi Timi a könyve szerkesztője, sokat köszönhet neki, ő is Szegeden tanult sőt makói kötöttségű.és mintegy anekdotázva elmeséli, hogy szinte sajnálta a szerkesztőt, merthogy csupa hibátlan kéziratot adott át neki -vélte, mi dolga lesz akkor, mikor is két nap múlva a 2. fejezetnél szólt neki, hogy az nagyon szép , hogy Verának leckét visznek, de oldalakkal később lesz csak az évnyitója (s gondolom lineáris a könyv)
de gyönyörű, meghitt verseket hallhatunk..hitvesi költészetet
nem állok sorba a dedikálásért, a végeláthatatlan sorba,(miközben lányom beszélget régi tanárával)
közben már el is mennek a busszal, de még mindig áll a sor, a legvégére csak beállok,és csak azt ismétlem az írónak , elé kerülve végre, hogy gyönyörű volt...a hitvesi lírára utalva, de aztán ügyetlenül hozzáteszem az egész...
de igaz, miért is ne lehetne gyönyörű egy egész könyvbemutató?!
****
https://szeged.hu/hirek/27586/megszuletett-a-szeged-regenyek-zaro-darabja-grecso-krisztian-uj-muvet-mutattak-be-az-ih-ban?fbclid=IwAR0qyPwP_Mh1SYODEP8f02A0EzhEDsGDUENIMgRrj1dyJwQ9N3cKdskmuE4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése